Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Dr. Székely István: A szent-könyvek sugalmazásáról
SZENT-KÖNYVEK SUGALMAZÁSÁRÓL. hittudósok meghatározása szerint a sugalmazás (inspiratio) Istennek természetfölötti hatása valamely íróra, mi által vele igazságokat — tanokat vagy lényeket — közöl, úgy, hogy a könyv, mely ekként ered. első sorban Isten müve, Isten szava lesz. De hát lehetséges-e a sugalmazás? Lehetséges-e általában bármiféle természetfölötti hatás ? Ez az első kérdés, mely itt felmerül, s melyre ma a különböző fajta hitetlenek egész serege hangoztatja felénk a tagadó választ. Hatoljunk tehát mélyére a dolognak, lássuk e tagadó válasz okait és bizonyí- tékáit. A sugalmazás egy tüneménye a természetfölötti rendnek, vagyis azon természetfölötti viszonynak, melyben az ember Istenével áll. Ha tehát a hitetlenség a természetfölötti rend lehetőségét tagadja, akkor csak következetes, midőn tagadja a sugalmazás lehetőségét is. De mi az a természet fölötti rend? Minő helyet foglal el abban a sugalmazás ? Hogy e kérdéseket megoldhassuk és a hitetlenségnek a sugalmazás ellen intézett támadásait megérthessük, okvetetlenül szükséges egy kis kitérést tennünk a vallásbölcselet terére. A vallás általában az embernek Istenhez való viszonya, mely Isten megismerésében és akaratának teljesítésében (Isten szolgálatában) áll. A vallás czélja az embert legfőbb javához és rendeltetéséhez vezetni, mi által az ember értelme és aka- rata kielégíttetik s megnyugvást talál. Tekintve az ember szellemi természetét s a végtelen utáni vágyát, teljes meg-
