Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Dr. Dudek János: Az egyház önálló, tökéletes társaság
a láthatatlan egyházból a leírt módon kellett volna a látható egyháznak, a protestantizmusnak fejlődnie. E czélra csak a bibliát kellett volna elterjeszteni1 s azután magokra hagyni az embereket, hadd fejlődjék az ige megismerése által a lát- hatatlan egyház s ebből esetleg az egyenlő jognak látható egyháza. Azonban Luther volt az első, aki hütelen lett ősi kérész- ténységéhez. Azt kívánta ugyanis, hogy miután ö magát Isten ihletett evangélistájának tartotta, az emberek azokat a tanokat fogadják el, amelyek az ö szájából mint Isten szava jeleutkez- lek s így az ö képére és hasonlóságára alakuljon meg a pro- testánsok látható társasága ; türelmetlensége másokkal szem- ben ismeretes.1 2 írt két katekizmust s beszélt a láthatatlan egyházról, melyet csak Isten ismer. Amennyiben pedig az egyesek az elvből levonták ma- goknak a következményeket, hogy t. i. minden keresztény ön- magának elégséges s a Szentlélek belső megvilágítása mellett megérti a bibliát: ebből ismét az ú. n. kér. tanok oly zűr- zavara keletkezett, ami az inspiráló Szent [élekről világgá bo- csatolj, elvet nyilván meghazudtolta. Rasperger Kristóf Ingói- stadtban 1577-ben kiadott egy értekezést, amelyben összeállított 200-féle magyarázatot csak e szavakról: «ez az én testem».3 A kér. egyháznak a láthatatlanból fejlődéséről kigondolt nézet tehát vagy a tekintély felállítására vezet, de amely min- dig csak árnyék-tekintélynek marad, vagy zűrzavarra; mind a két esetben azonban a kereszténység felbomlására, ami körülbelül ellentétben áll Krisztus egységes kereszténységével 1 dst die Bibel genug, um in Jedermanns Händen Jeden zum Christen zu bilden, so lehre man alle Kinder lesen, gebe jedem eine Bibel in die Hand : mehr darf man nicht thun. denn jedes Mehr wäre unprotestantisch». Hettinger i. mü 16. 1. 2 Schenk, weimari.udvari szónokot, a «religio pestisének» nevezte, mert tanítása eltért az övétől. így viselkedett Luther Agricola, Karlstadt. Zwingli, az anabaptisták, sőt kedves Melanchtonja irányában is. a ki merészkedett a svájczi reformált tanok felé hajolni. L. Reformátorok <83—4•; 103—7. 1. s Hurter: Dogm. III. 284. 1. 1885.
