Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Irodalmi értesítő

mert egész országoknak elég 2—2 egyetem: ezek jól vannak fizetve s így egész életöket e pályának szentelhetik; ezen 1—2 egyetemi tanszékre ki lehet választani az ország leg- képzettebb, legtndósabb embereit.

Azon országokban, mondja Kraus, melyekben az egye- temek helyét szemináriumok foglalják el. a theologiai iroda- lom el van hanyagolva. Hivatkozik főleg Magyarországra: «Die Folgen in Ungarn sind noch evidenter, denn von diesem grossen Lehrpersonal haben sich trotz der hohen Begabung der Nation nur wenige Männer einen über die Grenzen Ungarns hinaus genannten Namen erworben.»

Kraus ezen állításait nem helyeselhetjük. Ha csak tudó- mányról, vagy első sorban erről volna szó. elfogadnák Kraus nézetéit; de a papnevelésnél nem a theologiai tudomány fej- lesztése az első és födolog, hanem a valódi keresztény élet. a papi szellem és lelkűiét: erre pedig nem az egyetem, hanem a szeminárium tanít.

Amit a szemináriumi tanárok fizetéséről mond. az telje- sen igaz. De abból nem következik a szemináriumi rendszer képtelensége. A rendszer helyes, amint ezt az egyház gvakor- lata bizonyítja, s ép ezért kellene a tanárok fizetését olyanná tenni, hogy ez a rendszer helyességén csorbát ne üssön.

Amit a szemináriumi tanárok irodalmi működéséről mond. az tévedésen, a fogalmak összezavarásán alapszik. A szemináriumi tanár nem tekintheti életczélnak a tudomány önálló működését: ö nemcsak tanár, hanem egyszersmind prak- tikus nevelő és pedig a szó legszorosabb értelmében, s nagyon is teljesítette kötelességét, 11a szellemének minden erejét, egész működését arra irányítja, hogy az Ur fiatal levitáit az egyház alkalmas szolgáivá, jó papokká nevelje. De különben sem felel meg állítása a valónak. Ismerünk nem egy szemináriu- mól, melynek tanári kara élénkebb irodalmi működést fejt ki (pedig ez nem hivatásbeli kötelessége), mint némely egyetem tudós facultasa. Csak egy példát hozok fel. A kis brixeni sze- minárium tanárai a lefolyt 50 év alatt oly irodalmi tevékeny- séget fejtettek ki, melyet akárhány német egyetem facullasa megirigyelhet. Az irodalmi működés első sorban az egyének— 838 —