Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Irodalmi értesítő

8:39

töl s nem attól függ, egyetemen vagy szemináriumban tani- tanak-e.

A magyar viszonyokról csak egy megjegyzést teszünk. Napjainkban minden országban a hazai nyelven igyekeznek a tudósok tudományos munkálkodásukat közkincscsé tenni. Arról mi magyarok nem tehetünk, hogy nyelvünk az európai nyel- vek közt annyira elszigetelt, s így a magyar nyelven meg- jelent munkák a külföld tudósaira nézve holt kincsek. De másrészt tény az, hogy ha magyar hittudósok latin vagy német nyelven írtak, munkáik a külföldi tudósok előtt mindig elismerést arattak, nem egyszer feltűnést keltettek.

Kraus fejtegetéseiből világosan kitűnik, hogy ö az egye- temet a szeminárium fölé helyezi, bár azért a szemináriumot sem veti el egészen. Ez a felfogás előttem helytelennek tűnik fel. Az egyház mindkét intézményt, a szemináriumot és az egyetemet pártolja, a papság képzésére szükségesnek tartja^ de abban az alakban, melyben a helyes paedagogiának meg- felelnek.

Az egyházban a papnevelés történeti fejlődése 3 intézetet létesített. Első a gyermek-szeminárium. Az egyház az ős kor- tói fogva arra fektette a fő súlyt, hogy a gyermekek zsenge koruktól kezdve a szentély árnyékában és légkörében nevel- tessenek, amint ezt e folyóirat múlt évi folyamában (2. 3. és

4. f.) történeti adatokkal bebizonyítottam. A trienti zsinat ezen ős egyházi disciplinát hozta új életre 23-ik ülésének ismere- les rendeletével. Olaszországban, Francziaországban, Belgium- ban és Spanyolországban meg is valósították a zsinat ezen rendeletét. A többi országokban csak részben. De épen napjaink- lián igyekeznek a többi országokban is a trienti zsinat szellemé- nek megfelelő gyermek-szemináriumokat alapítani. Az utolsó 50 év alatt számos ilyen gyermek-szemináriumot alapítottak: hamarosan a következőket jegyezhettem fel: Grácz (1842). Kuilenburg (1852), Hageveld (1851), Roermond (1851), Weert (1852), Brixen (a 70-es években), Würzburg (1871), Regens- burg (?), Klagenfurt (1884 ?), Ez mutatja azt, hogy a gyér- mek-szemináriumok az egyház szellemének és a papnevelés elméletének követelményei.