Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete
. י- 725 —-mondanám neked; mert enyim a föld kereksége és annak teljes- ségev. Ekként távolítja el a földhöz tapadt s ennek tenné- nyeiért reszkető embertől a félelmet s nyugtatja meg csekélyke vagyonának csendes birtoklásában. «Vájjon a tulkok húsát ■eszem-e? vagy a bakok vérét iszom-e?» e kérdéssel jelenti ki Isten az embernek szellemi állagát; irányt mutat az Istent méltán illető tiszteletre és hódolatra nézve :«Áldozd Istennek a dicséret áldozatát, és add meg fogadásaidat a fölségesnek; és híjj segít- ségiil engem a szorongatás napján: megmentelek és tisztelni fogsz engem)■). A megrendítő kezdet után ily megnyugtatóan végződik Isten fölséges tulajdonságainak kijelentése, elbeszélése; igaz és szép minta ez az egyházi szónoknak, hogy miként kelljen Isten elvont fogalmú tulajdonságait hatalommal, kellemmel és sikerrel hirdetni. A próféták beszédei a) dogmatikus, b) erkölcsi tartalmúak. a) Minthogy dogmatikus tekintetben az volt hivatásuk, hogy az egy Istenben való hitet fentartsák, azért beszédeik ezen egy, de nagy fontosságú dogma körül forognak: egy az Isten. E hittétel bebizonyítására két érvet használnak; utalnak a világegyetem létezésére, melyet ez az egy Isten teremtett s ennek, valamint a választott népnek az egy Isten által való csodás fentartására, gondviselésére. Ez az érvelésük felette népszerű és hatásos, mert míg egy- felöl létező tárgyakra, mint megdönthetetlen igazságokra hivat- koznak, addig másrészt oly köztudomású csodák emlékét nyitják fel, melyeket Isten tett Izrael népének az Egiptomból való sza- badulástól fogva egész az ország megalapításáig. A bizonyítás ezen módja, az érvek ügyes csoportosítása, ugyanazon érvnek változatos színben való feltüntetése felette tanulságos az egyházi szónokra nézve. így p. 0. «Emeljétek a magasba szemeiteket és lássátok, ki teremtette ezeket; ű előhozza szám szerint azok seregét, és mindnyáj okát néven szólítja, az 5 erősségének, ■nagy erejének és hatalmának sokasága miatt egy sem marad el. Miért mondod, Jákob, és szólasz Izrael : El van rejtve utam az Úrtól és az én Istenem előtt■ átmegy ítéletem ? Nem tudod-e ? avagy nem lmllottad-e ? Örökké való Isten az Úr, ki a
