Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Végh Kálmán: A holtak iránti kegyelet hajdan és most

686

ei a Miatyánkot, ö addig szenteltvízzel újólag meghinti s tömjénnel megfüstöli az elköltözöttet; majd nehány zsoltár- vers elmondása után ugyanolyan módon, mint az említett elöénekben, ismét az elköltözött lelki nyugalmáért esedezik egy gyönyörű imában.

Libera végeztével a halott fölvétetvén, a sírhoz vitetik; e közben a hívők a temetői kápolnák csengetyüinek szavára emlékeztető dallam szerint a következőket éneklik: «Paradi- csomba vigyenek az angyalok és az egykoron szegény Lázár- ral nyerj örök életet s nyugodalmat.» A sírnál, mialatt az egyház szolgájának fölhívása szerint ismét egy Miatyánkot rebegnek el a hívok, a pap újólag beszenteli a koporsót s egyúttal a sírt is; ép úgy, mint a gondos kertész megporha- nyitja és meglocsolja azt a gödröt, melybe gonddal megmet- szegetett gyökerű fácskáját akarja behelyezni. A beszentelé- seket ismét nehány zsoltárvers és egy imádság követi, mely- ben esedezik a pap Istenhez, «hogy valamint az elköltözöttet az igaz hit e földön a hívők seregébe számlálta, úgy Isten irgalma öt a más világon az angyali karok társaságába segítse».

Az egyház szertartását végre a fölsíró «Requiescat in pace» szavak fejezik be; ezek mintha csak a gyászoló roko- nők kitörő fájdalmának akarnának kifejezést adni; ama fáj- dalomnak, melyet egy ideig ugyan elhallgattatott a gyászszer- tartás, de most, midőn az is véget ért s a koporsót is föl- emelve, a sír szája fölött látjuk lebegni, egy szívszaggató sikoltásban tör ki. Ezt a mindennapi tapasztalat is igazolja; valamint azt is, hogy midőn a pap a sírüregnek behantolása után «Imádkozzunk a megholt hívekért» szavak között részint arra figyelmezteti a gyászolókat, hogy nem csupán őket érte olyan csapás, milyentől most a szívok vérzik, hanem az közös emberi sorsunk, mint a domboruló sírhalmok mutatják ; részint a hívőket figyelmezteti az irgalmasság ama cselekedetére, mely a halottakért végzendő imát rója reánk : rendesen megenyhül a fájdalom a közös részvét közepette. Méltó befejezése az egész temetési szertartásnak ez az imaszerü óhaj, mit a pap mond el: «Ennek és minden meghalt hívőnek lelke Isten irgalmá-