Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Végh Kálmán: A holtak iránti kegyelet hajdan és most
685 mert naponkint annyi halott is összekerül, hogy idő sem telnék még az eltemetésre sem, ha csak kettöt-hárrnat kisérne is kiHa nem vezeti is azonban a pap a halottas menetet minden esetben, még se marad el soha, hogy a temetőben ismét meg ne jelenjék az egyház szolgája az összehordott koporsók mel- lett, s mit tennie kell. meg ne tegye. Az úton a «Könyörülj Istenem» zsoltárt zengik a hívek, mely a már ismertetett Circumdederunttal és a mindjárt emlí- tendö «Ments meg engem Uram» kezdetű énekkel az egyházi gyászénekek valóságos remeke, melyek a középső kivételével itt-ott még a protestáns előítéletet is annyira meghódították :szépségükkel, hogy ök is éneklik temetéseik alkalmával. A temetőben, sőt néha az úton is a Libera névvel ille- tett ájtatosságot szokták a hívek tartani, melyek alapját az egyháznak a szentek egyességéröl szóló ama tanában találjuk fel, melynek értelmében az élők, vagyis a vitézkedő egyház a szenvedő egyházért, az elhunytakért könyörgései által Isten- női közbenjárhat; és természetesen minél többször cselekszik ezt az elhunytak érdekében a hívők, annál biztosabban remél- hetö a halott üdvössége. A Libera különben egy elöénekkel kezdődik, melyben a pap hivatkozva a törékeny emberi természetre, mely Isten irgalmában találhatja csupán menedékét, a jelenlévők nevében könyörög a mennyei Bíróhoz, hogy «Ne szálljon ítéletre szol- gájával . . . hanem . . . legyen méltó arra, hogy a bosszúállás ítéletét kikerülje.» Az elöéneket a «Ments meg engem Uram» kezdetű ősrégi, megható gyász ének szokta követni, melyben az éneklők az elköltözött helyzetébe képzelvén magukat, Isten előtt szabadulásért esedeznek az örök halál és az utolsó ítélet gyötrelmeitől; végre az utolsó versszakban már a vitéz- kedö egyház esdeklése hallatszik ismét a hívők ajkairól, kik •örök nyugodalmat, örök világosságot kémek a távozó, csata- sorból kidőlt bajnok számára, hogy Isten trónja körül udva- Tolhasson s a boldogító Istent örökké áldhassa. Az ének végez- tével «Uram irgalmazz nekünk», «Krisztus kegyelmezz nekünk» eléneklése után a pap a Miatyánk elimádkozására hívja fel a jelenlevőket s míg a keresztény buzgóság térden állva mondja
