Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Végh Kálmán: A holtak iránti kegyelet hajdan és most

684

test, rothadhatatlanságban támad fel. Nemtelenségben vettetik el, dicsőségben támad fel,» mondja erre vonatkozólag sz. Pál apostol (Kor. I. 15, 41—42). A szenteltvízzel való behintést a tömjénezövel történt megfüstölés követi, mely eljárás az egyháznak minden ünnepies szentelésénél elő szokott for- dúlni és jelképes magyarázata az égbe fölszálló imáknak, mint az Ur előtt kedves áldozat füstjének; itt azonban még az iinnepiességet is emelni igyekszik az egyház általa, ép úgy, mint p. o. az ó-szövetségi jeles királyok ravatala körül jóillatú füstölőket gyújtott meg a héber papság a gyászpompa nagyobbá tételére.

A beszentelés következtében a halott az egyházi szén- telmények sorába avattatott és ez az oka annak, hogy az úton járók tisztelettel szokták megemelni kalapjukat a gyászmenet elvonulása alatt.

Miután ekként be lett avatva a holttest, a pap helyére állva néhány zsoltárból kölcsönzött verssort mond el s végre egy imát, melyben ép úgy, mint az említett verssorokban, Isten- hez esedezik, hogy legyen irgalmas az elköltözött iránt. Hogy mily erős az egyház abbeli hite, hogy vőlegénye az Űr Jézus megfogja hallgatni könyörgését, nyomban ez imádság után a mennyország felé fordítja a hívők szemeit s miután annak hagyományszerinti főnökét, sz. Mihály arkangyalt köszöntötte, egy imában ajánlja a földi zarándokokat s természetesen az elhunytat is a mennyei Atya és az angyalok oltalmába.

Ezzel a pap befejezvén a háznál végzendő teendőit, ismét helyet foglal, hogy a kar és a hívők énekének végeztével újra fölemelkedve, a gyászmenetet a sírkertbe vezesse. Milyen föl- emelő az, midőn a nép körülhullámozza pásztorát, ki nem hagyja el övéinek holttestét sem mindaddig, míg azt a föltá- madás egykori helyére, a temetőbe nem kísérte. Oly szép ren- delete a kath. egyháznak az, hogy a pap a temetőbe is kiki- sérni tartozik övéit, melyet mindenki, még a legelfogultabb eretnek is elismeréssel emleget s egyúttal néma szemrehá- nyást tesz saját lelkészének, ki a háznál elsiratott halottat sorsára bízza. Nagyobb városokban, igaz, kivihetetlen, hogy a pap kövesse minden egyes elköltözöttnek a gyászmenetét,.