Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Végh Kálmán: A holtak iránti kegyelet hajdan és most

682

hozva, felöltöztetik. A szem lecsukva, a kezek a mellen össze- kulcsolva feszületet szorítanak. A kiterített fejénél a megvál- tás jele tündöklik, melyben amint győzött a halálon, úgy talál nyugalmat a halál párnáján is; ravatalára a gyertyák fénye hint világot; lábainál illatos koszorúk mérsékelik a nyomasztó hangulatot.

így van ez a katholikusoknál; a protestáns felekezetek- nél száműzve van a kereszt, a gyertyák, az ujjak közé adotl kis feszület. Ha azt kérdezzük, miért, az egyszerűségre hivat- koznak, mely ugyan nem mindig észlelhető ama dolgokon, miket saját örömeikre és kényelmükre s az emberek kedvé- ért tesznek, de annálinkább azokban, ahol Istenről s az 0 dolgai- ról van szó. Legyen nekik az ö hitük szerint; mi pedig folvtas- suk a kedélyt lebilincselő nagyszerűségeink által tovább is csöndes hódításainkat.

A kitűzött időre megjelenik az egyház szolgája. A fehér karing, a vállaira vetett stóla, az egész testet betakaró fekete palást, a fején levő egyházi föveg, a kezében szorított feszü- let mindazt feledtetik s elfödik rajta, melyben az utczán, a mindennapi életben szemlélhető; mindezek a gyermek sze- mében is azt jelentik, hogy most nem köznapi dolgot jött művelni; nem mint magánember, hanem mint az egyház szolgája, küldötte jelent meg, aki a megfeszített Jézus dicső- ségére fog valamit teljesíteni. A protestánsoknál a köznapi fekete ruha, mely néha szürke, sőt színes is szokott lenni s egy palástnak nevezett széles selyem hátborító képezi az «egyszerű» készületet.

A pap helyet foglal a koporsó lábánál; a fehér térítővel leborított asztalra oda teszi feszületét; szövegét leemeli és mint híveinek lelki vezérlője, jó pásztora, ezen szavakat intézi a jelenlevőkhöz: «Imádkozzunk a megholt hívekért!» E sza- vak után helyet foglal a számára oda készített ülőhelyen. A hívők serege elismervén pásztora tekintélyét, méltányosnak találván, hogy annak szavai után induljon, elzengi a r׳Cir- cumdederunt» éneket a karv ezetöjének elöéneklése mellett. Mi ez az ének, mindenki tudja. Remeke a gyászénekeknek; mely kesergő dallamával még a szikla szívet is megpuhítja. Mikor