Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Végh Kálmán: A holtak iránti kegyelet hajdan és most
mely inkább az illető szónok, mint a protestáns íelekezet imája, és a gazdag halottaknál egy fizetett szónoklaton kívül semmit sem találunk; addig a másiknál az egyházi öltönyö- két magára vett pap, az egységes szertartások, melyek a zsoltárénekek különösen megfelelő részeiből vannak össze válogatva, a koporsó tetejére hintett szenteltvíz, a tömjén ég felé gomolygó, illatos füstje, a térdre borult hívek imája, mit az elhunyt lelke nyugalmáért rebegnek. a költői és zene- művészeti szépségekkel ragyogó karénekek; majd az az ünne- pélyes menet, melynek homlokán a világ megváltásának egy- szerűségében is komoly jele tündöklik, az útközben közaka- rattal zengett «Könyörülj Istenem» zsoltár komoly, de mégse kétségbeejtő szavai, a Libera velők oszlásáig ható siralmai, a sírnál végzett beszentelés, ének s ami az egésznek nagyszerű befejezést ad; az elhunyt hívőkről való megemlékezés; továbbá a szent-mise, a lobogó gyertyáktól megvilágított ravatal, oly jelenségek, melyek a müveit lendületes kedélyben akaratlanul is hódítást eszközölnek. Az első egyszerűségében kifáraszt és bűskomorrá tesz; a második pompája által vidámítja a kedélyt,, fensége által komoly magábaszállásra kényszerít, az egészben nyilatkozó összhang és befejezettség által mégis kibékít. Az első gyermekdeden egyszerű, a második művészi tökéletesség. Az első a bús grönlandi zümmögő dallamához, a második Beethowen mesteri müvéhez hasonlítható. Nem akarom azonban megelőzni magamat s azért elöl kezdem a mondandókat s a párhuzamot csak alkalomadtán fogom föltüntetni a katholikusés a protestáns temetési szer- tartások között. Midőn a töredelmesen meggyónt, az Üdvözítő szent tes- tét útravaló gyanánt magához vett és az utolsó kenet szent- ségével ellátott, tehát a lélekváltás gyötrelmes pillanatára elkészült, megerősített keresztény katholikus haldokló lezárta szemeit a síri álomra, és miután a katasztrófa első fagyasztó eszméletéből felocsúdott rokonokat eltávolították a halottas ágytól, a felebaráti szeretet oltalmába veszi az elhúnytat, és a Szentlélek templomának, az isteni szikra portakarójának romjait megtisztogatva, még egyszer életet mutató alakba — 681 —
