Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Végh Kálmán: A holtak iránti kegyelet hajdan és most

678

azaz tort rendeztek, melynek értelmét Origenes következő szavaival világítja meg: «Megüljük a halál emlékét, össze- hívjuk a jámbor hívőket a papokkal, meghívjuk továbbá a szükölködöket és a szegényeket, árvákat és özvegyeket, hogy beteljenek, s hogy ünnepet rendezzünk az elhunyt nyugalma emlékére» (Lib. 3. in Job). Az első századból eredő apostoli Constitutiók is fölemlítik a szeretetlakomának ezen nemét (1. 5. c. 50). Hazánkban sz. István Decretá-i (1. 2. c. 17) emlékeznek meg a halotti torokról legelőbb; később a váradi regestrumban (u. 142) egy alapítványt olvashatunk, mely egy évről érve ünneplendö halotti torról beszél: «Én Benedicta a Borsa nemzetségbeli Herczeg neje, Heténben a dusenikok1 számára halotti tort alapítottam, hogy az említett egyházban, sz. Mihály napján minden esztendőben halotti tort rendezze- nek, melyen egy két éves tulok, kenyér és sör elfogyasztandó».

Minden dolognál tapasztalja az ember, hogy midőn a haszonlesés a testiséggel párosulva fölülkerekedik valamely társaságban, az az előtt szentnek és kegyeletesnek tartott intézmények a földhöz tapadt gondolkozású emberek által oly irányba tereltetnek, melyek a jókban és nemesekben meg- botránkozást szülnek, a jövő serdülő ivadékát pedig még a magában véve legszebbtől is elidegenítik. «Ismertem sokakat — ír megróvolag sz. Ágoston — akik a legmértéktelenebbül ittak a halotti torokon, és midőn az eltemetettek emlékére lakomáztak, magokat is eltemették, s falánk és iszákos vol- tukat az ilyenek még a vallásosság színezetével mentegetik (L. de Morib. Eccl. c. 34). A IX. században élő Hinkmár, rheimsi érsek (Capitul. 1. u. 24) szomorúan panaszolja, hogy a halotti torok annyira elfajultak, hogy taps, kaczaj és ittasságon kívül álarczos játékok, ördög, medve lárvák is szerepeltek.

A torokból kifolyólag említem föl egyrészt a halottak emléknapját, másrészt az elhalálozásnak különféle emlékeit.

1 A dusenikok az elhunyt által fölszabadított és a kolostornak ajándékozott rabszolgák voltak, kik ily módon felszabadítóikról évente megemlékeztek. Ipolyi: Magy. Mvthol. 561.