Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Végh Kálmán: A holtak iránti kegyelet hajdan és most

679

Az• első történelmi nyomára csak a 10-ik században akadunk, amikor Odilo clugnyi benczés apát minden főhatósága alá tar- tozó zárdát kötelezett a halottak napjának megölésére, de hogy ez nem lehetett új, más forrásból kitűnik.

A másodikat már Tertullián és az apostoli Constitutiók is említik. A halálozás évfordulati ünnepein kívül a halálozás bekövetkezte után bizonyos időre ünnepeltetni szokott emlék- napok is régiek, bár némi eltérés volt abban, hogy a halál után hányadik napra ünnepeljék meg a szokásos ünnepeket. Némely írók a halálozás utáni harmadik és hetedik, mások a hetedik és harminczadik. ismét mások a harmadik, hetedik és harminczadik napot mondják ily emléknapoknak. Tény az, hogy szokásban voltak, bárha vidékenkint némi eltérés volt is közöttök.

A sírok látogatásának kegyeletes szokásáról, ha más nem tanúskodnék, már maga az elég volna, hogy a Szent- írásban említés tétetik az Üdvözítő sírját látogató három Máriáról, kiknek példája nem maradhatott a Szentírást oly igen nagy becsben tartó öskeresztények között utánzás nél- kiil. Ily alkalmakhoz megigazgatták a sírra ültetett virá- gokat, fölfrissítették a hervadt koszorúkat, gyümölcsöt, bort és kenyeret tettek a sírhalmokra. «A többi férjek — írja .sz. Jeromos a virágokról — hitveseik sírdombjaira ibo- lyát, rózsát, liliomot, bíborvirágot szórnak s a kebel fájdalmait ily cselekmények által enyhítgetik» (Ep. 26.) E szokás különben nem találkozott az egyházatyák általános tetszésével, mert túlzásba ment, s a temetőt inkább parkká, a sírt inkább virágágvgyá alakította, mintsem oly helyiyé, hol minden élőnek közös sorsára, az elkerülhetetlen halálra s ebből kifolyólag komoly magábaszállásra kellett gerjedni. A sírhalmokra helyezett ételnemüekröl sz. Ágoston emlékezik meg (Conff. 1. 6. c. 2). Midőn ugyanis, mint írja, az afrikai .szokásokat elsajátított édes anyja, Monika, Milánóban is ily. féle ajándékokkal akarta meglátogatni a sírokat, ezt neki megtiltották.

Végre nem hagyhatom említés nélkül azt, hogy míg a :szentelt sírba való tisztességes eltakarítást minden keresztény