Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Végh Kálmán: A holtak iránti kegyelet hajdan és most

(>65

■okét, megmosták és felöltöztették מ (Ap. Euseb. Hist. Eccl. 1. 7, c. 22.) Nagy szent Gergely (Dialog. 1. 3. c. 17.) és Ar. szent János (Hóm. 116.) szintén tanúskodnak a holttest meg- mosásáról és felöltöztetéséről. Némely írók azt is említik, hogy az elhunyt férfi szakállát leborotválták, haját lenyírták (Marténe II. 366.), Areopag Dénes pedig (De Eecles. Hver.) arról tanúskodik, hogy a görög egyházban a papok hulláit szentelt olajjal kenték be. A holttestnek kenőcsökkel való bedörzsölése különben igen általános volt. Ennek bizonyítá- sara a számtalan fölhozható érvet mellőzve, csupán Minutius Eelixre hivatkozom, ki a többek között azzal is vádolja a keresztényeket, hogy csupán a halottakat kenik be illatos kenőcsökkel (és nem élő tagjaikat), miből nyilvánvaló, hogy a laikusok is megkenettek holtuk után, ha nem is szentelt olajjal, de kenőcsökkel.

A halott ruházata az első század keresztényeinél aligha volt egyéb, mint egyszerű lepedő s alatta fehér ing és fejta- karó, ép úgy mint az Üdvözítőé; később azonban, midőn a hívek nagy száma következtében a rangkülömbség a temeté- sek alkalmával is nyilvánult, a szegények szegényesebb, a gazdagok pompásabb öltönyöket zártak a halott koporsójába. A negyedik században már oly visszaéléssé fajult a halotti ruhákra való pazarlás, hogy Ar. szent János és szent Jero- mos erős szavakban fakadtak ki ellene. «Miért göngyölitek arany ruhákba halottaitokat? kérdi ez utóbbi (Ep. 108); mért nem szűnik meg a nagyzás még a gyászkönnyek között sem ? Vagy a gazdagok hullái talán el se rothadnának, hacsak selyem kelmékbe nem takarják őket» ? Valamint azonban a papokat s az egyházi rendeket manapság azzal különböztetik meg másoktól, hogy örök házukban viselt öltönyül is azokat a ruhadarabokat adják reájok, melyekben a templomban szol- gáltak: ugyanígy volt ez régente is. így p. o. N. szent Ger- gely Pascasius szerpapról említi, hogy az általa viselt dal- matikát ravatalára helyezték (Lib. 4. diai. c. 40.).

Ugyancsak az első keresztény századok egy különös szó- kásáról értesít bennünket több író följegyzése, kik részint hallomás, részint tapasztalat és későbbi leletek alapján tudat-