Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Dr. Dudek János: Az egyház önálló, tökéletes társaság

654

Ha azonban valakinek nehézsége támadna a mondottak felett, azért, mivel az egyháznak a tanaival ellenkezni látszik kényszert gyakorolni az emberekre a vallási téren s ennélfogva tagadná az egyház bünfenyítö hatalmát, annak a felvilágosí- tására kettőt lehet felelni: a) hogy az egyház tanítja ugyan mikép az érdemszerzésre s ekként az örök üdvösség elnveré- sére szükséges a szabadság, tehát a kényszertől mentesség: valamint azt is tanítja az egyház, miként az embereket nem kényszerrel, hanem szabadságuk épségben tartásával kell az igaz vallás elfogadására vezetni; csakhogy b) ezen tételek egyike sem ellenkezik azon bünfenyítö hatalommal, amelyről itt szó van.

Ugyanis az érdemszerzésre szükséges szabadság a belső kényszert vagy szükségességet zárja ki, nem pedig minden külső kényszert. Ez utóbbi, különösen amint azt az egyház szokta gyakorolni a saját tagjaival szemben, épen segítségére van az ember valódi szabadságának, midőn a bűn kötelékeit, amelyek az ember benső szabadságát fogva tartják, megtörni s ez által az embert önmagának visszaadni törekszik.

A második tétel meg azokra vonatkozik, akik még nem tagjai az egyháznak, nem pedig az egyháznak saját tagjaira, akik joghatóságuknak alárendelték magokat. Ezek az ö gond- jára tartoznak, ennélfogva ahol szükségét látja, anyagi bűn- tetéssel is élhet velők szemben a saját javukra, különben azt kellene állítani, hogy Isten is, midőn örök büntetéssel fenyeget, vagy a polgári törvény is sérti az ember szabadságát.

Mivel tehát az egyháznak hatalmában áll testi, anyagi büntetéseket szabni, azért az egyházi törvénytárban sok ilyen büntetéssel találkozunk. Ilyenek pl. az emberekkel való tár- salgás eltiltása, becsület vagy méltóságvesztés, az alattvalók feloldozása a hüségi eskü alól, pénzbírság, száműzetés, börtön,1 a temetés megtagadása.

Megjegyzendő azonban, hogy midőn az egyház bünfe1 Pl. az 1494-ki nyitrai zsinat intézkedett, hogy az oly papot, aki társai romlására a világiakkal egyesül, az archidiaconus «Episcopali- bus carceribus tradat, absque omni misericordia mancipandum». Lányi- Knauz: Magyar egyháztört. 1866. I. 436 1.