Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Dr. Dudek János: Az egyház önálló, tökéletes társaság
655 nyitó hatalmáról s az általa kiszabott testi, anyagi biinteté- sekröl van szó: ez a hatalom az egyházat czéljánál fogva illeti meg s így a büntetések milyenségének is e czélnak meg- felelöleg kell lennie. Tehát nem a másik tökéletes társaságról, az államról s ennek a büntetéseiből kell következtetést venni az egyház büntetéseire. Azért a merően bosszuló büntetéseket, amilyen pl, a halálbüntetés (jus gladii), hiába keresnök az egyház büntetései között. Ecclesia non sitit sanguinem. Az egyház testi, anyagi büntetései (poenae temporales) a bűnös javulását s a többieknek a vétségtől vagy a közrend megzavarásától visszatartását czélozzák, ennélfogva sohasem egyszerűen boszulők (poenae mere vindicatiavae). Ugyanis minden tökéletes társaságnak a hatalmi körét s ennek a tér- mészetét a czélja határozza meg. A bünfenyítö hatalom a tár- saságnak a jogirend visszaállítására vonatkozó jogából ered. Már most egészen máskép van e tekintetben az állam és máskép az egyház. Az állam czélja egyenesen és kizárólag a földi jóllétre és a külső jogbiztonságra vonatkozik, tehát itt a földön végződő teljes czél ez. Az egyház czélja az örök bol- dogságra vonatkozik, ennélfogva az egyház társadalmi hely- zetét csak mint előkészületet az örök czélra tekinti, azért jogrendjét nem absolute önmagában tekintve, mint az állam, hanem csak vonatkozással a jövőre (a másik életre) gondozza. Innen a saját czéljának megfelelő büntetéseket szab; de amelyek a mondott oknál fogva nem teljesen ugyanazok az állam büntetéseivel.1 A kérdés veleje azon fordul meg. hogy az egyházat a bünfenyítö hatalom a testi, anyagi büntetések kiszabására megilleti, ami a tökéletes társaság lényeges jegye. 2. A kérdés második része az: van-e az egyháznak hatalmában az ilyen büntetéseket külső erő alkalmazása által is (vi armata) végrehajtani ? A külső erő alkalmazása kétféle módon állhat az egy- ház hatalmában, közvetetlenül, amennyiben neki magának vannak szolgái (katonaság, rendőrség), akik az ö rendeletéből 1 Cavagnis i. müve 184 1.
