Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Dr. Dudek János: Az egyház önálló, tökéletes társaság
652 — II. Tétel: Az egyházat, mint tökéletes társaságot, saját tagjaival szemben a kényszerítő (pót. coactiva) és a bíínfenyítö hatalom megilleti. A tökétes társaságot ez a hatalom a természeti jog alap- ján illeti meg. Arra ugyanis, hogy a társaság czélt érjen, nem elégséges a társaság részéről csupán bizonyos irányítás, amely megjelöli az eszközöket s megmutatja a módot, miként lehes- sen az eszközöket használni, hanem okvetetlenül szükséges, hogy a társaság kényszerítő hatalommal bírjon, amelylyel a makacskodókat külső erő alkalmazásával is megfékezi és a törvény megtartására szorítja, a törvény megsértését pedig fenyítékkel sújtja. Mert az emberek nemcsak tudatlanságból, hanem rosszakaratból is, vagy valamely természeti fogyatko- zásból (pl. az eszelősök) ellenkezhetnek a társaság czéljával; már pedig ezt csak külső erő alkalmazása által lehet meg- gátolni és a megsértett jogrendet helyreállítani. Ennélfogva a tökéletes társaság ezt a hatalmat nem nélkülözheti. Az egyháznak kényszerítő és bünfenyítö hatalma a saját tagjai felett benfoglaltatik azon általános joghatósági hatalom- ban, amolylyel — mint láttuk — Krisztus felruházta; szóró- san összefügg ez az egyház törvényhozói hatalmával, nem- különben bírói hatalmával, mivel a hozott ítélet a kiszabott büntetés végrehajtás nélkül nem maradhat; különben azt kellene állítani, hogy Krisztus czélt tűzött ki egyháza elé, az elüljáróságnak kötelességül szabta megtanítani minden nemzeteket annak megtartására, «amit parancsolt nekik», s nem gondoskodott az eszközökről, hogy kötelességöknek eleget is tehessenek. De Krisztus nem homokra, hanem sziklára épí- tette egyházát; azért az általános kötési és oldási hatalomról beszélvén (Máté 18, 18.), gyakorlásának egyik példája gyanánt a kiközösítést «sit tibi sicut ethnicus et publicanus», bocsá- tóttá előre. Sz. Pál a pártoskodó korinthusiaknak azt írta: «Mit akartok? vesszővel menjek-e hozzátok, vagy szeretettel és a szelídség leikével?» (1. 4, 21.) Az említett korinthusi vér- fertöztetöre kemény büntetést rótt, amelytől később — miután megjavult — feloldotta (Kor. II, 2. 6—8.).
