Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Dr. Dudek János: Az egyház önálló, tökéletes társaság

A bírói hatalmat Krisztus egyházának az általános «kötési»• és «oldási» hatalommal adta meg, azért gyakorlásának a pél- dáira mindjárt az egyház első idejében akadunk. Így sz. Pál a korinthusi vérfertöztetöröl a következő ítéletet hozta: «Én test szerint ugyan távol, de lélek szerint jelen lévén, már megítéltem, mint jelenlevő, azt, ki így cselekedett■. A mi Urunk Jézus Krisztus nevében, egybegyülvén ti és az én lelkem, a mi Űrünk Jézus hatalmával, az ilyen ember adassék át a sátán- nak (azaz zárassék ki az egyházból és megfosztatván az egyház kegyszereitől, az imádságtól, az áldozattól, a szentsé- gektöl, adassék át a sátánnak, akinek országa az egyházon kívül van) a test veszedelmére (hogy t. i. az egyházból való kizáratás szégyene folytán a testi kívánság, amely által vét- kezett, benne elfojtassék), hogy a lélek üdvözüljön a mi Urunk Jézus Krisztus napján (azaz hogy bünbánatot tartson s az Úr ítéletén megállhasson)» (Kor. I. 5, 3—5.).

Mintha csak a mai törvényszék ítéletét hallanák ez íté- letben: Ö felsége a király nevében . . . ítéltetett!

Minden megvan benne, ami a rendes bírói ítélethez kíván- tátik: a bíró, a felsőbb hatalom, a bűnös, a bűntény, a tanuk, a bűnhöz mért büntetés kiszabása.

Ugyanez a sz. Pál Timóthoz írt I. levelében 5, 19. elő- írja a püspököknek, mikép az egvkázi szolga (presbyter) ellen «.vádat» ne fogadjon el, «hanem csak két vagy három tanú- bizonyság mellett». íme: bíró, vádoló, tanú, bűnös — a ren- des ítéletnek a tényezői.

Ezt a tökéletes társaságot megillető bírói hatalmát az egyház a, római szent-szék, a zsinatok és a püspöki szent- székek által mindenkor gyakorolta és gyakorolja a mai napig. Tudjuk egyrészt, hogy királyok, császárok is megfordultak e bírói hatalom előtt; tudjuk másrészt: mi üdvös befolyása volt e bírói hatalom gyakorlásának az emberiség erkölcseinek ki- művelésére.

— 651 —