Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Palotay László: A katholikus egyház és a lelkiismereti szabadság

589 vényeket; tehát képtelenség és megfoghatatlan dolog annak átalános, korláttalan szabadságáról beszélni, mert az igazság vonzza az észt s annak természetes törvényhozója. Azt mondani, hogy az ész az igazsággal szemben szabad, annyi, mint mondani: a szemnek világosságra, és a tüdőnek levegőre nincs szüksége. Bármely igazság, legyen az természeti, vagy természet- fölötti, sz. Tamás szerint a mi elménknek, következőleg a mi gondolatunknak szabálya. Mindenki érti és felfogja, ha az igazság mindenkor és szükségképen az észnek és a gondolat- nak szabálya, egyszersmind az ö szükséges és természetes törvénye, minthogy minden törvény lényegileg a mi tetteink- nek szabálya, amennyiben azokat meghatározza és szabályozza. Az isteni elme, mely minden dolgot összesen, és minden egyest részletesen az ö léteiében megalkot, mindegyiknek összesen és minden egyesnek különösen szabálya és törvénye. A teremtett dől- gok az ö viszonyaikban, saját benső igazságuk szerint az ész előtt megjelenve, a mi elménknek és gondolatainknak szabályai, miként elménk és gondolatunk az általunk végzett minden dolognak szabálya és törvénye.1 E nagyszerű igazságot egy- szerübben és világosabban kifejezni nem lehet. Az átalános szabad gondolkozás hirdetőihez egy kérdést intézünk: bármiiy.Aermészetü igazság, talán az embertől szár- mazik, elméjének szülötte, gondolatainak kifolyása-e ? Ha ez így volna, az emberek az igazságot saját felfogásuk, az idők-, helyek-, személyek- és szükséghez képest változtathatnák csak úgy, mint változik a divat. Mi több, az emberek büntetlenül megsemmisíthetnék, s meg is semmisítenék azt, valahányszor őket kötelmök teljesítésére s a kívánt áldozatokra serkentve kötelezné. Ha az igazság emberi mü volna, minden országban színét változtatná, országok és kormányok szerint állapíttat- nék és határoztatnék meg, mi azt eszközölné : mi egyik or- szágban igazság, másikban tévely lenne. Az igazság önmagá- ban mindenkor és mindenütt egy és azonos, változhatatlan, megdönthetetlen, mint maga Isten, az igazság forrása. Az igaz­1 Quaest. Disp. de veritate I. art. 2.

Next

/
Thumbnails
Contents