Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Palotay László: A katholikus egyház és a lelkiismereti szabadság

működései, az ö intésének, mint harczos a vezér szavának, enge- delmeskedni tartoznak. És vájjon az akarat magára hagyatva független-e? vagy nincsen-e bizonyos szabályoknak alávetve? Az akarat is, mely alattvalóinak parancsol és engedelmességet követel, ö maga is alárendelt és engedelmeskedni tartozik. Az akaratot az erkölcsiség magán- és nyilvános törvényei korlátozzák, mely törvényeket részben az ész szab az akarat elé. amennyiben azokat felismeri; részben az emberi és isteni tekintély, melyet az észnek ismernie kell. Az isteni és az em- béri tekintély mondja: ezt ne cselekedd, mert rossz, ezt tedd, mert jó. Az akarat az észtöl nyeri minden perczben a tör- vényt és a parancsokat, jaj neki, ha nem engedelmeskedik. Az akarat mindenkor és mindenütt érzi, hogy ö egy változ- hatatlan törvénykönyvnek alárendeltje, melyet az ész magva- ráz és terjeszt elő. t. i. az igazság és az erkölcsiség örök törvénykönyvének.

íme itt vagyunk az észnél, mely az emberi léleknek mintegy töfoka, mely mint Isten teremtménye, az általa sza- bott törvényeknek van alávetve, miből természetesen követ- kezik, hogy az észnek szülötte a gondolat, és ez által alko- tott tudomány, természetéhez illő saját törvényeinek alá legyen vetve. Mi oknál foga is lenne egyedül az ész kivéve azon áta- lános helyzet alul, melynek minden lény és teremtett erő alá van vetve?

Tehát az ész is kötés elismerni, hogy szabadsága tör- vények által korlátolt.

Világítsuk meg kissé a dolgot. Az emberek minden idő- ben. gyakorlatilag jól vagy rosszul használva e tehetséget, azt hitték és hiszik, hogy gondolataikat, okoskodásaikat, bizo- nyos elvek szerint kell megállapítaniok. Lassanként ezen vilá- gos elveket fejlesztették, bővítették, rendezték, és bizonyos határozott alakok közé szorították, melyek egybevetve az úgy- nevezett logikát, gondolkozástant alkották, mely minden tudó- mánynak előcsarnoka, s általános megegyezéssel nélkülözhetet- len bevezetésnek tartatik. Aristotelestöl korunkig, akár a bölcse- letnek, akár a hittannak vagy más tudománynak, a gondol- kozástan első kelléke, t. i. azon szabályok foglalata, melyek-