Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Pályázatok

535

böl (Maria-Himmelfahrt) vettük, hanem, mint fentebb emlí tök, a szlávoktól kölcsönöztük, az ö velika gospoja (nagy- asszony) kifejezésüket utánozva. Azonban nyelvünk, mily gyö- nvörüen fejezi ki ez ünnep jelentőségét, midőn a mennybe vitetést a boldog szó hozzáadásával fejezi ki s az Űrnap min- tájára Nagyboldogasszony napjának nevezi a Bold. Szűz e magasztos ünnepét. Augusztusban, 5-ikén van még a Bold. Szűznek egy másik ünnepe is; Maria ad nives, mely a műn - eheni codexben Havi bádog anya, az Érdi-codexben pedig Havi bádog asszonnak innepi néven fordul elő; jelenleg Havi Bol- dogasszony a neve.

Szeptember hava májusnak megfelelő kedves időszak, melyben némelykor másodszorra kezdenek virágozni a fák, Az anyaszentegyház is egy gyönyörű bimbó fakadását hozza emlékezetünkbe e hónapban. Nativitas B. Mariae Virginis, mondja a latin; Mária születeti, fordítja az eredeti kifejezés- hez szorosan ragaszkodó müncheni codex; Kisasszony episio- Iája, jelzi a szept. 8-ikára rendelt szent leczkét a Döbrentei- codex ; s most is Kisasszony napjának nevezzük ez ünnepet, mely gyönyörű összhangzatban van a decz. 8-ki szeplőtelen fogan- tatás ünnepével. Ez ünnep elnevezése is mutatja, hogy mily szépen igyekezett nemzetünk a maga eszejárása szerint ala- kítani az egyes ünnepek nevét. Kisasszony régente a legmeg- tisztelőbb czímzés volt az úri családok haj adónai számára, valamint a nagyasszony az úrnők megszólítása — és említé- sekor. Megjegyzendő, hogy a két szót — ily értelemben hasz- nálva — együvé kell írni, mert egészen mást jelent nagy asszony, kis asszony {nagy, kis termetű asszony) mint az elöb- biek. Mellesleg megemlítjük még a régi gazdasági szabályt, mely szerint a repczét két asszony (Nagyboldogasszony és Kisasszony napja) közt kell elvetni.

Október sem enged a többi hónapoknak, sőt versenyez májussal a Máriatisztelet dolgában. E hónap t. i. Máriának mint a szent olvasó királynéjának van szentelve, kinek élete örvendetes, fájdalmas, dicsőséges eseményekből: kedvesen mosolygó, majd vérpiros s aranyszinü rózsabimbókból volt fűzve. Napjainkban csaknem általánossá vált már a szent olvasó