Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Csicsáky Imre: Dante theologiája
508 Az üdvözültek boldogságát a mennyországban teremtett emberi szellem ki nem mondhatja, mert az Értelmi fény, szeretettel betellett, Isten szerelmével és telt gyönyörrel, Gyönyörrel, mely minden gyönyört feledtet. Luce intellettual piena d’amore. Amor di verő ben pien di letizia. Letizia ehe trascende ogni dolzore.1 Oh ! öröm, oh ! kimondhatlan vigasság ! Oh ! szeretettel béketeljes élet! Oh ! vágynélküli bizonyos gazdagság ! 0 gioia! 0 ineffabile allegrezza! 0 vita intera dnmore e di pace! 0 senza brama sicura ricchezza!a Oh! üdvözölt szellem te. aki fényben Az örök élet édességit érzed, Mii ha nem ízlel, meg nem ért egy lény sem 0 ben creato spirito, eh a' rai Di vita eterna la dolcezza senti, Che non gustata non s'intende mai.1 2 3 Ez a boldogság oly nagy. hogy emberi erő azt el nem bírhatja, azért Ha nem mérsékli ragyogása fényit Villámlásától úgy jár gyönge voltod, Miként a lomb. amelyet villám érint. Se non si temperasse, tanto splende. Che il tuo mortal potere, al suo fulgore Sarebbe fronde, che il tuono scoscende.4 1 Par. XXX, 40—42. 2 Par. XXVII. 7—9. 3 Par. m, 37—39. 4 Par. XXI, 20-21.
