Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Csicsáky Imre: Dante theologiája
- 507 E qui convien ch’io questo peso porti Per lei tanto che a Dio si soddisfaccia, Poi ch’io not fei tra’ vivi, qui tra’ morti.1 A szenvedők még nagyobb szenvedések után vágyódnak, mert tudják, hogy ezáltal az isteni igazságosság csakhamar az örök fény látására méltatja őket (di veder 1’ alto Lume.1 2 0 eletti di Dió, gli cui soffriri E giustizia e speranza fa men duri.3 A földön élők imái megrövidítik az itt szenvedők kín- jatt.4 Az imának azonban a kegyelem állapotában s szívből kell jönnie. Orazione, Che surga su di cor ehe in grazia viva, — L’altra che val, che in ciel non é udita.5 Az ily imádság után forrón epednek a szenvedők. Ti prego, Che tu mi sie de’ tuoi prieghi cortese Che ben per me s’adori Perch’io possa purgar le gravi offese.6 Con buona pietá aiuta il mio.7 Di’ a Giovanna mia che per me chiami.8 Annál inkább kötelességünk pedig ez, minthogy ők is szüntelenül imádkoznak érettünk az Istennél. Se di Iá sempre ben per női si dice Di qua ehe dire e far per lor si puote Da quei, ch’hanno al voler buona radice.9 1 Purg. XI, 70—72.- Purg. XIII. 86. 3 Purg. XIX, 76-77. 4 Par. XV, 95 ; Purg, XIII, 124-129 ; XXIII. 85—89. 5 Purg. IV, 133—135. « Purg. V, 70—72. 7 Purg. V, 85. 8 Purg. VIII, 71. 9 Purg. XI. 31—33.
