Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Csicsáky Imre: Dante theologiája

5(H)

S minél több jót tesz az ember annál inkább megszi- lárdul az erény gyakorlásában.1 Az üdvözöltek boldogságát fokozza az is, hogy tisztán látják azt a viszonyt, mely érdé- meik s a nyert jutalom közt létezik.

Minekünk szintén örömet szereznek

Jutalmunkat s érdemünket tekintnünk,

Mert nem látjuk nagyobbnak, sem kisebbnek.

Ma, nel commensurar dei nostri gaggi Col merto, é parte di nostra letizia Perche non li vedem minor né maggi.1 2

VIII.

A malaszt. az Egyház és a szentségek.

A malaszt a lélek természetfeletti életének alapelve. Ha vele közremunkálunk az erény gyakorlása végül egészen könnyűvé válik.3 Nélküle lehetetlen az erkölcsi életben egy lépést is tennünk4 annál kevésbbé a tökéletességet elérnünk.5■ A malaszt azonban nem kényszeríti az embert a jóra. Isten minden embernek ad elegendő malasztot, még a pogányoknak is, hogy a természeti erkölcsi törvényeket teljesíthessék.6 Az alázatos ima hathatós eszköz az isteni malaszt elnyerésére és megőrzésére. Az embernek, az örök üdvösség felé törekvő útjában vezére az egyház jelesül annak feje a római pápa. Neki adta át Krisztus Urunk az ó- és új-szövetség könyveit. Ö ami vezérünk, pásztorunk.

Van <5- és új-szövetségtek. tiétek Az egyház pásztora, aki vezérel.

Üdvösségtekre elég az tinéktek.

1 Purg. XVIII, 59.

2 Par. VI, 118—120.

■ Par. X, 83—90.

4 Purg. VII, 53.

* Purg. XI, 13.

r׳ Par. XX, 118-125.