Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Csicsáky Imre: Dante theologiája

49b

Per apparer ciascun s’ingegne e face Sue invenzioni, e quelle son trascorse Dai predicanti e il Vangelio si tace.1

A tévtan alattomosan, mint a róka, lopódzik az egyházba, azonban Beatrice (a keresztény felvilágosító igazság) elűzi.1 2 A hit mellé sorakozik a remény, amelyet a költő Petrus Lom- bardus után határoz meg, hogy az az örök boldogságnak biztos várása, az isteni kegyelem által szerzett érdemeink alapján.

Speme, diss’io, é uno attender certo Della gloria futura, il qual produce Grazia divina e precedente merto.3

A szeretet tárgya Isten, a végtelen jó. Ezt hirdeti a nagy mindenség, tanítja a kinyilatkoztatás, elismeri a bölcselkedö értelem, amint ezt fentebb bővebben láttuk.4 5

Az erkölcsi erények jelesül a négy sarkalatos (cardinalis) erény készíti elő az isteni (theologiai) erényeknek, a hit-, remény-, és szeretetnek útját, amint ezt Beatrice (az egyház) diadalmenetében, a négy és a diadalszekér mellett táncoló 3 hölgy alakjában jelképezve látjuk.6

A fogadalom által az ember Istennel szemben szabad elhatá- rozással oly jó cselekedetre kötelezi magát, amelyre önma- gában véve nem lenne kötelezve. Általa az ember lemond szabadakaratáról, legnagyobb kincséről. Ezért oly kedves, főleg a szüzesség fogadalma Isten előtt. Alóla csak az egy- ház oldhatja fel az embert, amennyiben a fogadalom tárgyát más jócselekedetre változtatja át. Az embernek ezt önelha- tározásból tennie nem szabad.

Hiányos votumért rngs jót tevén meg,

Annyit tehetni-e, vágysz tudni ezt,

Hogy aggálytól biztos legyen a lélek ?

1 Par. XXIX, 94—96.

2 Purg, XXXII, 118.

3 Par. XXV. 67—69.

4 Par. XXVI.

5 Beatrice mint az egyház jelképe a Purgatorio XXVIII—XXXI.

énekeiben. írta Csicsáky Imre. Budapest, 1887.