Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Csicsáky Imre: Dante theologiája
485 Hogy a mindenség legalsó helyéröl Láthassa eddig a lelkek csapatját, lm ez könyörg, hogy kegyed erejéből Ihlesd meg úgy őt, hogy tekintetével Az örök üdvig pillanthatna még föl. És én, ki szinte nagyobb tiszta hévvel Mást nem kívánok, oh! figyelj imámra. Hallgasd meg azt és oh! ne vesd, Te szép, el, És könyörgéseddel halandósága Sötét borúját űzd el messze, messze, Hogy teljesüljön lelke forró vágya. Kérlek tovább, királynő, mindezekre. Ki mindent megtehetsz, akarj akármit, Érzékeit tartsd épségben ezekre, Erőddel győzd le benne íöldi vágyit, Nézd Beatrice és a többi szentek Hogy’ kérik, hallgasd meg ez ajk imáit! Vergine, Madre, figlia dei tuo Figlio, Umile ed alta piú ehe creatura, Termine fisso d’eterno consiglio; Tu se’ colei, che l’umana natura Nobilitasti si che il suo Fattore Non disdegnó di farsi sua fattura. Nel ventre tuo si raccese l’amore Per 10 cui caldo nelT eterna pace Cos! é germinato questo fiore. Tu sei a noi meridiana face Di caritate, 'e giuso, intra i mortali. Sei di speranza, fontana vivace. Donna, sei tanto grande, e tanto vali Che qual vuol grazia, ed a te non ricorre Sua disianza vuol volar senz’ ali. La sua benignitá non pur soccorre A chi dimanda, ma molte fiaté Liberamente al domandar precorre. In te misericordia, in te pietate, In te magnificenza, in te s’aduna Quantunque in creatura e di bontate. Or questi, che dal infima lacuna Dell’ universo infin qui ha vedute Le vite spiritale ad una ad una, Supplica a te, per grazia, di virtute Tanto che possa con gli occhi levarsi
