Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Csicsáky Imre: Dante theologiája

482

U’ la natura, che dal suo Fattore

S’ era allungata, unio a se in persona Con l’atto sol del suo eterno amore.1

Mária, a bold. Szűz az, aki

Az emberi természetet Úgy felmagasztalá, hogy alkotója Örömest vön ö tőle életet.

Tu se’ colei, che l’umana natura Nobilitasti si, che il suo Fattore Non disdegnó di farsi sua fattura.»2

Jóllehet azonban az isteni személy az emberi természet- tel egyesült, mégis az Isten-emberben az isteni és emberi természet nincs összekeverve. Justinianus császár így nyilat- kozik a többek közt:

Krisztusban egy természet van, bizonyra Hivém s tartottam, hogy e hit elég.

De az áldott Agapét, aki volt a ) Föpásztor az igaz hitre vezérle

Igéi által, a miket kimonda,

Una natura in Cristo esser non piúe Credeva e di tál feda era contento.

Ma il benedetto Agabito, ehe fue Sommo pastore, alia fede sincera Mi dirizzó, con le parole sue.3

Krisztus e földön a szegénységet választotta jegyeséül. Egész a kereszten hangoztatott felkiáltásáig: Eli, Eh, lamma sabachtani! Istenem, Istenem, miért hagytál el engem, — foly- ton az emberiség üdvét óhajtotta. 0 az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit,

L'Agnel di Dió ehe le peccata leva.4 Kicsúfolták, ecettel

1 Par. VII. 25—33.- Par. XXXIII, 4—6

3 Par. VI. 14-18

4 Purg. XVI, 18.