Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Csicsáky Imre: Dante theologiája
Mai soddisfar, per non poter ir giuso Con umiltate, ubbidiendo poi, Quanto disubbidiendo intésé ir suso; E questa é la cagion per ebe l’uom fue Da poter soddisfar per sé dischiuso. Dunque a Dió convenia con le vie sue Riparar l’uomo a sua intera vita; Dico con 1’una 0 ver con ambedue. Ma perché l’ovra é tanto piii gradita Dell’ operante, quanto pili appresenta Delia bontá dei cuore ond’ é uscita; La divina bontá che il mondo imprenta. Di proceder per tutts le sue vie A rilevarvi suso fu contenta; Né tra l’ultima nőtte e il primo die Si alto e si magnifico processo, 0 per 1’una o per faltra fu o fie. Ché phi largo fu Dio a dar sé stesso. In far 1'uom sufficiente a rilevarsi, Che s’egli avesse sol da sé dimesso- E tutti gli ultri modi erano scarsi Alia giustizia, se il Figliuol di Dio Non fosse umiliatio ad incarnarsi.1 Ha tehát Krisztus Urunk kereszt-halálát önmagában tekint- jük, úgy az igazságos büntetés volt az elkövetett bűnért; 11a azonban a személyt veszszük, aki a magára vett emberi terme- szetben szenvedett, úgy soha büntetés nem volt oly igazságtalan Azért tehát a kereszt büntetését És a fölvett természetet tekintve, Belátod annak jogossága mélyét. Ám nem volt főbb jogtalanság se mint e\ Ha nézed annak személyét ki szenvedi, Kiben ily természet volt egyesítve. Egy tett más-mást okozhat, íme tetszett Istennek s a zsidóknak egy halál s a Föld megremeg s felnyitja ez a mennyet. La pena dunque che la croce porse. S’alla natura assunta si misura. Nulla giammai si giustamente morse; 1 Par, VII. 85-12 — 4SI) —
