Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Csicsáky Imre: Dante theologiája
Vagy a bántást Isten nagylelkűsége Elengedi, vagy az embe;׳ magába Elég és méltón megfizethet érte. Most Isten örök határozatára Tekints, ahogy csak bírsz, oly figyelemmel. Figyelvén ajkam mindegyik szavára. Nem tehetett az ember mint csak ember Eleget, mert nem birt oly mélyre menni Alázatossággal s engedelemmel, Mint engedetlenséggel vágya lenni Hasonló Istenéhez s ép ezért Magától eleget nem bíra tenni. Ez okból az embernek üdvéért Kellett, hogy Isten szándokit kövesse. Vagy egyiket, vagy mindakettejét. Ámde mivelhogy a cselekvő tette Annál becsesb minél inkább kitárja A szívjóságot, melyből lön eredte, Az isteni jóság, mely a világba, Mindiitt, ragyog, az ember-iidvre íme Irgalmasságát elégnek találta. S a végső éj s első nap közt amint ez, Ilyen magasztos, fönséges egy ily tett Mindkettőt nézvén nem volt, és nem is lesz. Mert hogy magát adá át, bőkezűbb lett Isten, hogy az ember újból felállna, Mint ha önkényt engedi el bűnünket. Es az isteni igazság kizára Minden más módot, ha Isten Igéje, Testet vevén. magát meg nem alázza. Vostra natura, quando peccó tota Nel seme suo, da queste dignitadi. Come di Paradiso, fu remota; Né ricovrar poteasi, se tu badi Ben sottilmente, per alcuna via, Senza passar per un di questi guadi: 0 ehe Dio solo per sua cortesia Dimesso avesse, o che 1’uom per se isso Avesse soddisfatto a sua follia. Ficca mo Tocchio per entro 1’abisso Dell' eterno consiglio, quanto puoi AI mio parlar distrettamente fisso. Non potea Fuomo nei termini suoi
