Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Csicsáky Imre: Dante theologiája

DANTE THEOLOGIÁJA

V.

A megváltás.

BBNBE esett emberi nem kettős úton szabadulhatott meg bűnétől; vagy elengedi az isteni irgalom, minden más erSaÄfl elégtétel nélkül, az ellene elkövetett bűnt vagy pedig az ember eleget tesz a bűn nagyságához mérten. Ez utóbbi azonban lehetetlen volt, mivel az ember oly mélyen nem alázhatta meg magát, mint amily magasra akarta magát felemelni a kevély- ség által. Amiért is, Isten egyrészt irgalmasságát, másrészt meg igazságosságát gyakorolta, midőn egyszülött Fiát adta oda értünk; igazságosságát, amennyiben ember t. i. Krisztus áldozta fel magát bűneinkért; irgalmasságát, amennyiben saját Fia. az Isten-ember szenvedett és halt meg.3

Mert az egész ember-nem gyökerében Vétett, kiváltságit elveszítette.

És vesztve lön ez által szint’ az éden;

Ha mostan éles elmével figyelsz te,

Láthat’d mit vesztett nem szerezhető be.

Ha nem történik e két módnak egyje :

3 Summa Theol. III. qu. 1. a. 2 ad 2. Hominis puri satisfactio sufficiens esse non potuit pro peccato, quia peccatum contra Deum commissum quandam infinitatem habet ex infinitate divinae majestatis. Unde oportuit ad condignam satisfactionem, ut actus satisfacientis habeat efficaciam infinitam. L. c. III. qu. 46. a. 1. Hominem liberari per passionem Christi conveniens fuit et misericordiae et justitiae ejus. Justitiae quidem, quia per passionem suam Christus satisfecit pro peccato humani generis; misericordiae vero, quia cum homo per se satisfacere non posset Deus ei satisfactorem dedit filium suum.