Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Kováts Sándor: Mózes öt könyvének hitelessége
SnHHM- 488 ■־ ijesztette őket vissza; az meg épenséggel bizonyos, hogy bármily általános tévedés positiv megerősítése semmikép sem fér össze nevezett missiójukkal. — Különösen a rationa- listák élesen tiltakoznak ezen bizonyíték ellen, mert ezzel, úgy mondják, a történeti kritika mezejéről a dogma terére lépünk. Ámde a kérdés valóban nem pusztán történet-kritikai, hanem igazán dogmatikai; mert ha Krisztus ama téves hitet akár nem tudta tévedésnek, akár tudva megerősítette, nem az isteni Megváltó többé; mert midőn tagadják a Mózes általi isteni ki- nyilatkoztatást, tagadják a Krisztusban adott kinyilatkoztatást is ; igen, az isteni kinyilatkoztatás egyetemes tagadása ez ; mert az ú. n. «papi codex»-ben foglalt mózesi vallás alapja a Krisz- tus szerzetté, tanította vallásnak; mert Krisztus kiinduló pontja Mózes; tehát végső eredményében Krisztus, következőkép a Szent- Háromság és a kereszténység tagadása ez. Ámde mi kereszté- nyék vagyunk s azért e bizonyítéktól el nem tekintünk, sőt ez előttünk valamennyinél erősebb, döntő! igen, nekünk ez az egy bizonyság elég, mert a ki azt tartja, hogy Krisztus tévedt vagy tévedést positive approbált, az nem keresztény többé! — S hogy mégis használjuk a többi érveket, ennek csakis pole- mikus jelentősége van, lévén t. i. a támadás fegyvere a tör- ténelmi kritika; a védelem, a czáfolat sikerrel biztosító fegy- vere is csak ez lehet. Nem tiszteletlenség ez részünkről Krisztus űrünk irányában; ellenkezőleg, buzgalom nagyobb dicsösé- geért, mert czélunk, szándékunk a kétkedőt a hitnek megmen- teni, a hitetlent, az ellenfélt tévedéséről meggyőzve megnyerni. A Pentateuch valódiságának legfényesebb bizonyítványa az ószövetségi történet és irodalom. Természetesen ezen bizo- nyíték ereje az idézendő müvek valódiságán, épségén és szava- hihetőségén fordul meg; ezek tárgyalásába itt nem bocsát- kozhatunk, és ha mégis bizonyítás nélkül feltételezzük, jogos eljárásunk, mert a modern kritika elismeri, hogy a próféták a korukbeli eseményeknek szavahihető tanúi, a prófétai könv- vek valódiságát, némi töredékrészek kivételével, elismerik. A történeti könyvek nagy részét, igaz, újabb keletünek 3 nem mind szavahihetőnek tartják, mégis elismerik, hogy nagyobb részt hiteles forrásokból merítettek, mert az egyptologiai és
