Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Kováts Sándor: Mózes öt könyvének hitelessége

- 437

dókhoz, midőn meg akarják ölni (Ján. 5. 45—47.): «Ne véljétek, hogy vádolni foglak titeket az Atyánál; van. aki vádol titeket, Mózes, akiben ti reméltek. Mert ha hinnétek Mózesnek, nekem is hinnétek : mert hisz rólam írt ö. Ámde ha az ö írott szavai- nak (ypau.fj.aa׳., litteris)1 nem hisztek, hogy hinnétek az én élő szavaimnak ?» Itt az egész Pentateuehról van szó, kitűnik az összefüggő szövegből (v. ö. Ján. 5.39. «Scrutamini Scripturas ... illae sunt, quae testimonium perhibent de me»), mindarra ezé- loz itt a Megváltó, ami benne akár szószerint. akár typice reá vonatkozik; továbbá azt mondja, hogy Mózes írta azt a könyvet és hogy az a könyv a zsidók saját, általán ismert könyve. Már most, ha a zsidók ama hite téves lett volna: akkor Krisztus itt egyenesen és közvetetlenül helyben hagyja a tévedést, ami istenkáromlás.

Mondhatnák (Davidson), Krisztus argumentum ad homi- nem-mel élt. Igen ám, de Krisztus nyíltan, világosan beszél; azt mondja, hogy Mózes fog vádolni titeket, Mózes rólam írt. Meg aztán, ha nem is volt köteles a Megváltó minden téve- dést minden egyes esetben azonnal kijavítani; de sohasem lehet az. hogy valamelyiket positive (egyenesen és közvetetlenül) hely- ben hagyja. — A másik kibúvó az, hogy Krisztus, emberi ismerő tehetségét és képzettségét tekintve, maga is azt hitte, amit a többi zsidó. No erre válaszolni tulajdonképen nem ér- demes, mert minden keresztény érzékkel biró ember azonnal érzi. hogy positive tévedés emberi, szerzett ismereteiben sem lehetett; másrészt, ha a zsidók ama hite téves lett volna, e té- védést Krisztus emberi szerzett tudásával is ismerte volna.2

Ami egyátalán Krisztus Urunk e tanúságát illeti, minden- kor háborgatta a hitelesség ellenségeit. Krisztus- és az aposto- lóknak nem volt feladatuk a zsidókat kritikai kérdésekben ok- tatni, és hogy a Krisztusban való hit nem korlátozza a kritikust kutatásában, mondják ők. Az igaz. hogy nem kritika tanítá- sára küldettek, de igenis az igazság tanítására, azért eme feladatuk teljesítésétől az általánosan elterjedt tévedés sem

1 V. ö. Schleusner, Lexic. graeco lat. N. T. sub voce.

" Aqu. Tam. Summa p. 3. qu. 11. a. 2. és qu. 12. a. 1.