Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Végh Kálmán: A holtak iránti kegyelet hajdan és most

372

új anyagréteg ismét másik ember hamvának adott nyugvóhelyet. Mint a vizsgálatokat megejtő búvárok állítják, a Maros men- tén számtalan helyen tapasztalhatók az itt leírthoz hasonló jelenségek.

Mielőtt befejezném az ókori barbár sírhalmokról és temet- kezési szokásokról szóló tárgyalásomat, nem hagyhatom emlí- tés nélkül a Torontál-megyei Kumándon eszközölt ásatásokat, hol mintegy 50 holdnyi hepe-lmpás, sírgödrökkel beszórt terű- létből négy holdat át meg átkutattak és a mellett, hogy a már leírtakhoz hasonló jelenségekre bukkantak, feltűnő volt az a gyöngéd gondoskodás, mely a zsugorítva eltemetett emberek sírhalmainál nyilatkozott, kiknek sírgödrét nem vízszintes, hanem homorú aljúra ásták, hogy az örök álom annál édesebb legyen benne.

Ne gondolja azonban senki sem, hogy midőn itt men- hírekről, köbábokról, kökörökröl, sírhalmokról és dolmenekről, meg urnatemetökröl olvasott, hogy mindezek szegény emberek nyugvó helyeit jelölik; mert véleményem szerint a régi kor- szakok alatt is igaz volt az, hogy: «Potentes potenter agunt)), — és hogy: «A szegény ember vízzel főz». Azok az egy- szerű sírgödrök, mik itt-amott nagy mennyiségben kerülnek tölszínre, lehettek köznapi emberek nyugvó helyéül szánva a többiek azonban, hol már emlékről vagy — más szót nem igen tudok reá — barbár műgondról tanúskodik a lelet, bizonyosan merem állítani, hogy ott nem köznapi ember nyugszik. Abban az időben ugyanis, mikor legfölebb a nép- törzs hatalmasai nyugodtak sátorok alatt, nem csekély dolog volt, ha valaki oly értékes sírt érdemelt ki övéitől, mint a leírtak.

Adózzunk egy kissé a nemzeti büszkeségnek is. Hát ős- eleink, a húnok és a magyarok, mikép temetkeztek?

Jornandes (De rebus Geticis c. 49) Attila temetéséről azt írja, hogy miután hímes sátorában gazdag ravatalon feküdt egy napon át, s ezalatt hún vitézek harczi játékok és torozás által enyhítették a veszteség fölötti fájdalmukat: a holttestet egy arany, ezen felül egy ezüst, ezen felül egy vas koporsóba zárták, melyet azután olyannyira titokban temet