Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Irodalmi értesítő

helyesen monda — ugyanaz az Isten, ki az égboltozat kivi- lágított kéziratait nyomtatta.‘ Lehetségesebb. hogy a nap sugarát elhomályosítja másnap világossága, mint hogy a tér- mészettudomány valamelyik igazsága a kinyilatkoztatott igaz- sággal ellenkezzék.»

Kozáry Gyula.

Falsche Ideen der modernen Gesellschaft in Lichte der Wahrheit. Ein neuer Beitrag zum Komödiantenthum unserer Zeit. Von Dr. (1. E. Haas. Graz.

Aki modern társadalmi állapotunkat igazán ismeri, akit el nem tántorít a csillogó felszín bűvös káprázata, az előtt egész halmaza tárul fel a divatos alakoskodásoknak, melyekbe a legfélszegebb nézetek által befolyásolt társadalmunk napról- napra jobban beleéli magát. A szavak mintha elvesztették volna eddigi igazi értelmöket. az eszmék mintha csakis félre- magyarázva vagy exaggerálva lennének a nagyzás hóbortja- ban szenvedő korunknak megfelelők; üres szólamok, banális frázisok kerítik hatalmukba a fényleni akaró, de gondolkodni, eszmélni nem szerető nagy tömeget. Egy ragyogó mezü. de üres szólam, ma felejtve, mint a szappan-buborék a légár hullámain, oly könnyen siklik a könnyüvérii közönség ajkain, s terjed tovább; és mert az észtöl a szívig rövid az út. csakhamar meghódtíja és átalakítja az egész embert. A leg- alsóbb rétegektől egészen fel mintha az őrjöngés egy neme szállotta volna meg az embereket, szégyenleni kezdik a valót, túlbecsülik önmagukat, exaggerálják hivatásukat, elvalótlaníta- nak. kiszíneznek mindent, hogy az öncsinálta hyperbolikus hazugságok és ámítások hódító légkörében kéjeleghessenek.

Ezt az örjöngési processust mutatja be a legtarkább változataiban a fenti mű szerzője. Kezdve a pöffeszkedö német tudomány nagyszájú falusi napszámosain egész a történelmei csinálni akaró nagyvárosi journalistákig, a közönséges paraszt gőgön Bismarcknak a furor teutonicust lehelő hírhedt történeti nagy mondásáig, a fontoskodó társadalmi nagyságok tönkre- silányílása- s leálczázásánák oly panorámáját tárja elénk.