Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Irodalmi értesítő
304 mely a dolog minden komolysága mellett is szívből meg- nevetni való. Rendre veszi a modern erkölcsöket alakító axiómákat s ezek kapcsán bemutatja a saját bőrében megférni nem tudó nemzeti önhittséget, a napfényen sütkérezni szerető álhuma- nismust, korunknak a megfizetett hírlapokból ismert nagy júttevöit, a gombamódra felszaporodott szerencse-lovagok tit- kos özeiméit, a szépmüvészetekkel űzött humbugot, rá mutat ama szennyes erkölcsi iszapra, mely az úgynevezett finomabb körökben a műveltség gyalázatára a legtetszetösb frázisok- kai fedve és takarva található. Ks mindezek hátteréül külön- külön oda állítja a maga fenségében a keresztény világnéze- tét. melv mindig csak a valót keresi és szereti s inelylvel szemben a modern eszméknek törpe hazugságokká, a társa- dalmi jóllét megrontóivá kell silányodniok. A szerzőnek mély s a társadalom minden rétegére kitér jeszkedö ismereteit csak történelmi tudománya s helyivel- közzel maró gúnynyal vegyült gyakorlott publiczistára valló irályának előkelősége múlhatná felül. A 210 oldalra terjedő mii 15 fejezetre van osztva, melyek mindegyike, amily tamil- ságos, ép oly szellemes hírlapi tárczát, képvisel; aki olvassa, tanul s egyúttal kellemesen szórakozik. A szerző elmefuttatásai közvetetten iil ugyan a vezérszerepre feltörekvő német nemzetet illetik, de a kór általános voltánál fogva, akiben megvan az őszinteség hozzá, saját hazája társadalmi állapotait is elég hűen találhatja bennük lefényképezve. Dr. Vénf.r Pál.
