Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Dr. Bita Dezső: Az észnek alárendeltségi viszonya a hithez
24 hogy már ez életben megszűnjék a tükör, elenyészszék a homály. Akarna ugyan az égiek után vágyó lélek tovább is hatni és félretolni szeretné egészen a még előtte sokat eltitkoló látyolt, elűzni egészen a nap sugarait hátráltató fölleget: de meg kell elégednie azzal, mit a jó és bölc-s Isten kinyilatkoz- tatni jónak látott, míg valabára egészen leesik a fátyol és szemei megerösödtével képes lesz a sugárzó napfénybe betekin- teni a túlvilágon. «Szentebb és illőbb az istenek dolgait hinni, mint tudni», monda már Tacitus.1 Kréta szigetén is az olvm- piai Jupiter egyik tábláján ezek az igék álltak: Senki sem ismerhet meg engem, c-sak aki hozzám hasonló akar lenni. Pallas tábláján pedig: Az istenek csak a sziveknek nvilatkoz- nak, azok előtt pedig elrejtik magokat, kik őket elméjükkel akarják megfogni.1 2 A Gondviselésnek ez a rendje felforgattatnék, ha az ész- nek folytonos művelése által minden igazság föltaláltathatnék, bebizonyít tathatnék. Íme, az apostolok hitismerete azt a fokot érte el. melyre felhatolni véges elméjére hagyott embernek sohasem sikerült, sem nem sikerülend; maga az Üdvözítő tárta föl élőt- tűk az írás értelmét, ők voltak a kinyilatkoztatás sáfárai: a világ világossága, a föld sava. Isten országának alapjai, a Szent- lélek megtanította őket minden igazságra, különösen sz. Pál- Istennek e különösen választott edénye, a harmadik égbe ra- gadtatva az égnek már a halandó életben vendége, kit maga Jézus tanított oly világos kinyilatkoztatással, az isteni titkok- nak oly mélyen beható hirdetője; akik tehát Isten kegyelmének ajándékában oly bőven részesültek, s az üdv tanítását !)árkinél mélyebben áthatották: mégis magok mondják, hogy vajmi sok van még elöttök elfátyolozva, hogy csak homályban látnak, látnak a jövő dicsőség reményében. Az tehát a hitnek isteni terv szerint kiszabott tulajdonsága, hogy tárgya a földi életben belátható észszel felfogható ne legyen. A szentatyák után a scholastikusok is iparkodtak ugyan 1 De mór. Germ. 2 Sailers Grundlehre, d. Religion, s. 49. V. ö. Religio 1857. II. 174.
