Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Irodalmi értesítő

294

törvények, és a régi magyar egyházi törvény hatályának visszaállítására.»? Kettőnk közül tehát melyikünk írt a nehéz- telt véleményről «alaposabban» vagy «felületesebben» ? ítélje meg a nagy olvasó közönség!

Az én kifogásolt véleményem nem privát véleményem, hanem több magyar kanonista véleménye, kiket K. úr a 127. laptól egész a 140. lapig czáfolgat, nem azért, mintha ök is «felületesen» vagy «alaptalanul» állítanák ezt, hanem mert «tévedtek», «tévedésbe ejtették őket az országos törvények».

Különösen neheztel rájuk K. úr, hogy a XVII. és XVllt. szá- zadban (180. és következő lapok) feltétlenül szabad végintéz- kedési joggal bíróknak mondják az alsóbb rendű papokat, holott ö már a XIII. században «egészen szabad végrendel- kezesi jogot» tulajdonít nekik. Pedig hogy a XVI. században nyerte meg általánosságban az alsópapság a szabad végrendel- kezesi jogot Magyarországban, e vélemény mellett a dolog természetéből is meríthető egy hatalmas érv. Az alsópapság szabad végrendelkezési joga a «jus spolii» gyakorlásával van okozati összefüggésben. Ebben megegyezünk K. úrral. Mivel pedig K. úr szerint is a «jus spolii» a XVI. században már csak szórványosan fordult elő: nagyon is alapos az az állítás, hogy Magyarországban az alsópapság a XVI. században jutott általában a szabad végrendelkezéshez. Ezen kijelentéssel még nagyon szépen megfér az esztergomi (1397.), pozsonyi (1390.) és zágrábi (1446.) kiváltságos helyzet, ahdl világosan meg volt engedve a tisztán egyházi czímü vagyonról is végren- delkezni. Ezt elismerem, valamint azt is. hogy a K. úr által e őzéiből napfényre hozott okmányokat nem ismertem; de ez még egy ismeretterjesztő czikkben nem oly hiba, melyért a «felületesség» vádját emelni valaki ellen, mindjárt megen- geiiett dolog lenne. A kiváltságos helyzet inkább mellettem bizonyít. Exceptio firmat legem. Kollányi úr különben maga is igazat ad nekem, midőn csak annyit mond a 108. lapon és könyve több helyén: «igen sok helyen», «az ország leg- nagyobb részében» megvolt a kisebb papság szabad végrendel- kezesi joga; de azért ugyancsak «szerinte» nem történt meg minden egyházmegyében ugyanazon időben az említett, váltó