Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Dr. Bita Dezső: Az észnek alárendeltségi viszonya a hithez
23 :a már letűnt vagy még jövendő kornak fénysugarai összegyüj- tessenek is, soha világosságra nem emelkedhetnek, még a hit világa, a kegyelem hatásos ereje által sem. Az, amit a hitben gondol az ember, nem emberi, hanem isteni gondolat, mert a kijelentés tartalma istenileg gondolt igazság; ez az oka, hogy hit nélkül nem lehet tetszeni Isten- nek, mivel nélküle hiányzik az emberben a természetfölötti elem, mely Istennel való egyesülésének támaszául szolgálhatna; Krisztus megváltásának áldásaiban sem részesülhet, mert vele semmi életközösségben nem állván, magasztos befolyásának ■elfogadására atkalmatlan. Hol szerves összefüggés nincs, ott nem lehet helye az életközösségnek. «A hit az emberi üdvösség kezdete, alapja s minden meg- igazulás gyökere, mely nélkül lehetetlen kedvesnek lenni Isten- nél, s az ö fiainak társaságába jutni.1 Hitt sz. Pál szerint Ábrahám Istennek, és igazságul tulajdoníttaték neki;» 1 2 az após- tolok is hit által igazultak s jutottak szentségre; mert a nem- zetek apostola szerint: «Hitből él az igaz».3 Tehát a meg- igazulásnak ez a hit alapján történendő szaka addig tart, míg a hit oeconomiája: világ végéig; ámde ez nem az a hit, mely által azt hiszszük, amit magunk találtunk föl, vagy amit be- látunk, mert ezt tudjuk, nem hiszszük: hanem az, amelyben azokat, amiket tartunk és vallunk, csak részben ismerjük, töké- letlenül, mintegy tükörben látjuk, homályosan, mint homályos helyen világító szövétneknél, míg fölvirrad szivünkben a hajnali csillag, s fölkel az igazság napja, Krisztus Jézus.4 Ez az a hit, mely alapja a megigazulásnak, forrása a boldog- Ságnak: ez az. mely által a világ végezetéig megigazulnak és -élnek az emberek, amely a láthatatlanok bizonyítása, melylyel •csak részben ismerünk, amíg a színről színre látásra emel- tétünk, a dicsőség fénye által megvilágítva. Ámde ezzel ellen- kezik az emberi értelem olyatén haladása a hit tárgyára nézve, 1 Conc. Trid. Sess. VI. c. 8. Zsid. 11. 6. 2 Gál. 3. (i. 5 Gál. 3, 11. 4 Pét. I. I. 19.
