Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Dr. Bita Dezső: Az észnek alárendeltségi viszonya a hithez
22 igazságok terjedelméhez, mely kizárólag a mindentudó értelem sajátja, mint a belső mivoltában korlátolt a lényegében korlát- talanhoz; oktalanság volna tehát az értelemnek oly erőt tulaj- donítani, mely addig terjeszkedik ki, míg a végtelennel össze- keveredik, egyesül; mert soha sem sikerülhet észszel az észt túlszárnyalni, a mi pedig szükséges volna, ha a fölfoghatatla- nokat fölfogni akarnák. Valamint a véges nem lehet végtelen: úgy a természeti és természetfölötti közt létező különbség sem szűnhetnék meg soha. Kell tehát oly igazságoknak is lenniök, melyek lel- künk ismereti tevékenységének tárgyát soha sem képezhetnék, hacsak egy fensöbb szellem behatása által nem közöltéinek vele, s azért semmi természeti haladás útján el nem érhetők. Az ellenkező tan elfogadásával szükségkép megszűnnék a termé- szeti s természetfölötti rend közt levő áthidalhatatlan ür. Tér- mészetfölötti rend alatt értjük azt, ami az egész természetet s ennek minden erőit és minden szükségletét, illetve kívánal- mát fölülhaladja, ami tehát a természethez ezen fölül van adva, azért ingyenes s így az ily rendhez szoros értelemben oly igazságok tartoznak, amelyek úgy haladják fölül a terem- tett értelmet s ennek erőit., hogy nemcsak nem találhatók föl általa, de föltéve a kinyilatkoztatást is, azok benső igazsága nem lehet nyilvánvaló az emberi észnek és csak hasonlat! fogai- makkal fejezhetők ki. Az ész fölött való igazságnak ismertető jegye az. hogy az sem nem szükséges föltétele az emberi lélekbe oltott alapelvek- nek. sem pedig szükségképeni folyománya az ész tételeinek; mert ha akár ezek, akár amazok lánczolatában foglaltatnék, azt az ész önmagától fölismerné r ha teliát föl nem ismeri, ez világos bizonyítéka annak, hogy azt mástól kell kölcsönöznie. Ámde hitünk tartalmában nagy azon igazságok száma, melyek sem egyik, sem másik módon nem viszonylanak az észhez, sem pedig föltételei, sem következményei az ész alapeszméinek. Hogy tehát. azokat észszel érinthessük, mérlegelhessük, új elme- erőre, új világosságra volna szükség, ennek hiányában pedig nincs egyéb hátra, mint elismerni, hogy vannak természet- fölötti igazságok, melyek itt alant a tudomány világánál, habár
