Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
P. Didon: A kritika és a történelem Jézus Krisztus életrajzában
rwwt-rc'i 11r וןו mp 1ן.< lenni; hasonlóképen szükséges, hogy Jézus élete is a történet- tudomány követelményei szerint adassék elő. Ennek a szükségletnek iparkodik a jelen inti megfelelni. A modern kritikai iskolának védői ugyanis azt mondják: A dogma és a hagyomány Krisztusa, az apostolok és az egy- ház felfogása szerint magyarázott evangéliumok Krisztusa, nem Jehet a történelmi Krisztus. Ez az eszményi Krisztus, Isten és ember, a megtestesült Ige, ki hallatlan csoda által fogantatott, ki magát Isten egyszülött Fiának mondja, metafizikai és abso lut értelemben, ki lépten-nyomon csodákat művel s ki úgy beszél, mint öt a negyedik evangélium beszélteti, ki halála után harmad nap feltámad s ötven nap után tanítványai szeme lát- tára mennybe emelkedik, ez nem valóságos ember. Ez jámbor hívei képzelődésén kívül nem létezik, ez minden részében csak a képzelő erő szüleményé. A valódi, a történelmi Jézus ép úgy született, mint min- den más ember, úgy élt. mint ök, ép oly kevéssé müveit cső- dákat, mint a többi ember, ö csak egy tisztább erkölcstant, s egy tökéletesebb vallást tanított, mint a többiek tanítottak; s mint egyáltalában minden újító környezete ellenségeskedő- sének áldozatává lett, úgy ö is a zsidók haragjának esett áldozatul: meghalt mint mi is meghalunk és sem föl nem támadt, sem nem él jelenleg Istenben. Felháborodom — bocsánat e szóért — nemcsak hitemnél, hanem emberi elfogulatlanságomnál fogva is, a dogma és a tör- ténelem között támadt ezen ellentmondáson, melyet mint tudó- mányos elvet akarnak felállítani, mielőtt Jézus, az Isten és ember életírásához fognának. Meggyőződvén arról, hogy Jézus láthatatlan Isten volt látható emberi alakban, mint történetíró e kettős természetben látom öt élni. Jézus megjelenése óta istensége fölött a legnagyobb szel- lemek ellenkező nézeteket vallanak, és kétségtelenül fognak is vallani; már az is sajátságos egy jelenség, hogy csakis ö volt képes ily kérdést felvetni, mely szüntelenül foglalkoztatja az emberiséget s a melylyel mindenkor bizonyosan érdeklődést keltünk. Én itt csak egy egyszerű történelmi reflexióra kérem az — 214■ —
