Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

P. Didon: A kritika és a történelem Jézus Krisztus életrajzában

fog jönni ítélni eleveneket és holtakat, a jókat megjutalmazni •az örök élettel, a gonoszokat pedig letaszítani a sötétségre, a lélek halálába.

Ez a «Credo;), a maga rövidségében, tanításának és történe- téliek lényege. A hívőnek elég arra. hogy belőle éljen. E néhány •egyszerű és tartalmas szóból megtanulja ö, hogy a világ legna- gyobb eseménye Krisztus eljövetele: hogy Isten öt szereti, mert hiszen meg akarja a rossztól menteni és vele egyesülni óhajt; hogy a szeretet a legfőbb kötelesség, mert hiszen sze- retethöl halt meg érettünk a Mester; hogy óvatosaknak kell lennünk a szerencsében, mert Mesterünk lesz bíránk is; hogy nem kell a haláltól félnünk, mert Urunk azt legyőzte és minket kiválasztott az örök életre.

Az, ki ezt a tanítást elfogadja és ebben a Krisztusban hisz, az neki indulhat az élet küzdelmeinek, elegendően fel van fegyverkezve, hogy magát megvédelmezze és folyton nagyobbodjék semmi meg nem akadályozza. Jézus tanítványa a világ urává lett, nem a szó anyagias érteinkében, — mert az erőszak nem tartozik a keresztre feszített Mester szellemé- hoz, — hanem tekintve az igazságosságot, a jóságot, az önmeg- tagadást, az önfeláldozást és az erkölcsi méltóságot. Ezen éré- nyékét mint az élet magvait széthintvén, gazdagítja és elüké- szíti az emberi talajt, hogy minden műveltséget megteremjen.

De amint a gondolkozó ész az alapigazságok értelmét kutatja, s megkívánja, hogy legalább tökéletlen és korlátolt ismeretünkhöz képest azokat neki megmagyarázzák, s követeli, hogy az ellenséges tudomány, bölcselet és irodalom támadásait visszaverve lássa; ép úgy iparkodik Jézus isteni és emberi életének minden részletét, szavait, törvényeit, tanítása módját, küzdelmeit, szenvedéseit és halálát megismerni.

Jézus élettörténete a hit alapja. Az evangéliumi tanítás, a hit- és erkölcstan, a szertartás és a hierarchia vagyis az egyház, mind azon alapulnak. A tudósok folytonos fáradozá- sainak köszönhető, hogy a Jézus által hirdetett hittan, erkölcs- tan, istentisztelet és az általa alapított egyház lassanként külön tudományok tárgyaivá lettek, megfelelve azon hívők méltányos kívánságának, kik hívők és tudósok is akarnak

— 213 —