Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Dr. Bita Dezső: Az észnek alárendeltségi viszonya a hithez
Ságnak kifogyhatatlan és végtelen forrása, hanem a teremtést sem bírjuk gondolattal bejárni; nem csoda, ha a hit titkaiba lelkünk szeme, az ész, nem tekinthet be, mikor testi szemünket sem bírjuk a napba mereszteni. Mi sincs láthatóbb a napnál, de egyúttal nincs semmi, mit oly nehezen tűrne el a gyenge szem, mint ennek fényét. Isten képe a világosság, megfog- hatatlan s mégis mindenre fényt derít.1 A titok megfoghatat- lansága csak jele értelmünk föltételességének, végességének és tökéletlenségének, amely Aristoteles szerint úgy viszonylik ahhoz, ami természeténél fogva a legvilágosabb, mint a bagoly szeme a nap fényéhez.3 Csak a teremtő bir lényegének teljes ismeretével, csak ö fogja föl tökéletesen a substantiákat, aki teremtette azokat, az embernek föltétien teremtő szellemnek kellene lennie, hogy a lények tökéletes ismeretével bírjon ; csak amit az ember teremthet is, azt fogja föl tökéletesen. Az ember, úgymond Pascal, arra van teremtve, hogy gondolkozzék, ez képezi méltóságát; kötelme abból áll, hogy helyesen gon- dolkozzék, cselekedjék s észjárásának helyes rendje abban rejlik, hogy önmagából, Teremtöjéböl s végczéljából induljon ki: de gondolata nem teremtés, ez csak a végtelen lény tu- lajdonsága, az ö gondolkozása teremtő gondolkozás.3 Ha tehál a teremtmény soha sem hathat a dolgok belső mivoltába, sem önmagának lényegébe, annál kevésbbé az Istenébe, kinek mii- veit kézzel tapintjuk s nem foghatjuk föl, annál kevésbbé foghatjuk föl öt magát, a szellemek Szellemét: az ok nagyobb az okozatnál. Ami a szem az érzéki világban, az a lélek az igazságnak szellemi világában : az erős látású szem tovább lát a gyengénél, a főnkéit szellemű lélek többet tud s mé- lyebbre hat, mint a gyenge értelem. Valóban, ha a tudós az ö értelmével többet belát, mint a tanulatlan, habár annak esze ezét csak fokozatban múlja fölül: mennyivel inkább töb- bet átlát Isten, ami az ember eszét fölülhaladván, neki meg- foghatatlan V «Valamint azért, így érvel sz. Tamás, legnagyobb oktalanság volna a tanulatlantól, ki a bölcselő által előadót1 Exposition d. Dogm. cath. par M. de Genaude. Paris, 1840- Metaphys. I!.. 1. 8. :i Pensées Paris. 1078. 177.
