Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Csicsáky Imre: Dante theologiája

198

bennük a potentia és az actus közt. minthogy egyedül csak Isten absolut tiszta actus.1

A halandók közöl senki el nem gondolhatja az angyalok számát, minthogy Isten általuk saját dicsőségének nagyságái akarta jelezni. És ámbár Dániel szól az angyalok számáról, de határozott számban ö sem beszél róluk.

Questa natura si öltre s’ingrada

In numero, che mai non fu loquela Né concetto mortal, che tanto vada.

E se tu guardi, quel che si rivela

Per Daniel, vedrai che in sue migliaia,

Determinato numero si cela.1 2 3

Az angyalok közt létező különbség alapja abban rejlik, bogy némelyek közelebb, mások messzebb állnak Istenhez.8

Minthogy az angyalok Istent látják, azért tekintetöket soha sem vonják el tőle.

Amint e lények örömmel beteltek Az Isten látásán, nem fordulának El tőle, ki előtt nincs semmi rejtek.

Queste sustanzie, poiché fúr gioconde Della faccia di Dió, non volser viso Da essa, da cui nulla ci nasconde.4 *

Az angyalok az egyes dolgokul, azok lényegét, többé- kevésbbé ismerik, a szerint, amint közelebb vagy messzebb áll- nak Istenhez a szellemi rendben. Az angyalok mindent nem ismerhetnek meg,6 jelesül a kegyelem, a praedestinatio titkait, ha csak Isten külön ki nem jelenti előttük.

1 Summa Theol. I, qu, 50, a. 2 ad 3. Angelus est compositus ex quo est et quod est. Quod est, est ipsa forma subsistens; ipsum autem esse est quo substantia est: sed in Deo non est aliud esse et quod est. Unde solus Deus est actus purus.

2 Par. XXIX, 130—135.

3 Par. XXIX, 13-48.

4 Par. XXIX, 76-78.

6 Summa Theol. 1. qu. 57, a. 5.