Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete
193 «elöljárója ׳ Akior, a Moab fejedelem: és Joakim, Jeruzsálem főpapja. Oziást a győzelmi mámor első felhevülése ragadja ékes- szólásra; beszédjének alkotása gyönyörű; elsőben is az előtte álló Juditot magasztalja: «Áldott vagy te. leányom, a fölséges Ur Istentől minden asszonyok felett a földöns.1 Beszéde ezután Istenhez emelkedik töl: «Áldott az Úr, ki az eget és a földet teremtette; ki téged vezérlett, hogy ellenségeink fejedelmének fején sebet ejts.2מ Befejezésül ismét visszatér a hőshöz: «Mert ma a te neve- det úgy felmagasztalta, hogy el nem távozik dicséreted, az ernbe- rek szájától, kik megemlékeznek az Ur erejéről mindörökké; mivel hogy nem kímélted életedet a te nemzetséged szorong áfásáért és sanyaróságáért, hanem elejét vetted a romlásnak a mi Istenünk színe előtt.»:! Úgy tetszik, mintha Akior dicsbeszéde ismétlése volna Oziás beszédének, mi nem is íeltünö, mert a szónok bizonyosan az előbbi beszéd benyomása alatt állott: mégis az előbbit felülmúlja a rövidség által, praegnansabb is s a magasztalás nagyobb; benne Judit a középpont, Isten is Judit hőstette miatt log a szónok szavai szerint magaszlaltatni: «Áldott■ vagy te az Istentől Jákob minden hajlékaiban; mert minden nemzetek közt melyek a te nevedet hallják, magasztaltatni fog miattad Izrael Istene.»* A legszebb azonban Joakim főpap beszéde, melyet a Jeru- zsálemböl ,jövő küldöttség élén mond Juditnak. A beszéd bevezetése három magasztaló gondolatból áll; a tárgyalás szónoklati remek; fokozatos emelkedés biztosítja a véghatást: Jeruzsálemről emelkedik a fokozás Izraelre s bezáró- dik az egész népre való hivatkozással: «Te Jeruzsálem dicső- sége, te Izrael öröme, te népünk tisztessége vagy.» 5 Az indokolásban kiemeltetnek a Judit nőiességének .szemér* I. h. 23. * í. h. 24. 3 l. h. 25. * I. h. 5. 5 15. 10. 13 «Hittudományi Folyóirat» 1891.
