Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete
177 hatalmat nem kapnak. Ehhez képest ilynemű beszédeket, mint papi hivatásuk folyományát, nem is tartanak. Midőn Izrael népe az ígéret földén állandó lakóhelyet bizto- sítolt magának, s szombat vagy ünnep napokon imaházaiban egybegyült isteni szolgálatra, a szertartások, ténykedések egy részét mindenkor a szent-könyv valamely részének felolvasása képezi, mely felolvasott szakasz azután megmagyaráztatott. A szent-könyv magyarázatának kizárólagos joga nem illeti meg a papot; a szó annak adatik át, ki beszélni óhajt, s kit közmegegyezés szerint az adott esetben legszívesebben hallgatnak. Igv találjuk ez eljárási módot feljegyezve az Úr Jézusról: « Es jőve Názáretbe, hol felnövekedett vala, és bemérne szokása sze- rint szombatnapon a zsinagógába, és fölkel-e olvasni. Es adatik neki hatás próféta könyve. Es föltárván a könyvet, arra a helyre találó-, hol írva vala: Az Űr lelke énrajtam, azért kent föl en- gém, és elküldött engem örömhírt vinni a szegényeknek, meggyé- gyítani a■ töredelmes szívűeket, szabadulást hirdetni a foglyoknak, szabadon bocsátani a sanyargatottakat, hirdetni az űr kedves esztendejét és a fizetés napját. És összehajtván a könyvet, visszaadd « szolgának és leide. Es a zsinagógában mindenek szemei rajta függenek vala. 0 pedig kezdé mondani nekik: hogy ma teljese- clett be az írás előttetek. Es mindnyájan bizonyságot tőnek mellette és csodáIkozának a kedves igéken, melyek az ő szájából szár- maznak vala.» 1 Ugyanezen szokás szerint járt el Pál apostol Tesszaloni- kában. «.Miután pedig bejárták Amfipolist és Apollóniát, jörének Tesszalonikába, hol a zsidóknak zsinagógájuk vala. Pál tehát szó- kás szerint beméne hozzájuk és három szent szombaton szála nekik az írásokból.1 2 3מ Még világosabban van leírva sz. Pál apostolról: 8 «Azok pedig átmenvén Pergén, pizidiai Antiokiába jutának • és bemen- vén a zsinagógába, szombat-napon, !etilének. A törvény és a pró- féták olvasása után pedig hozzájuk kőidének a zsinagóga főbbjei 1 Luk. IV. 16—22. 2 Ap. csel. 17. 1—2. 3 Ap. csel. 13. 14—16. 12 «Hittudományi Folyóirat» 1891.
