Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Dr. Bita Dezső: Az észnek alárendeltségi viszonya a hithez
10 az ész saját elveiből lehoz, egy részről semmi setn lenne igaz, mert csupán «a priori», külső vagy belső tapasztalat nélkül reánk nézve semmi igazság sem nyilatkozik; másrészről pedig az észelvü bölcselet létezése előtt az emberi nem semmi igazságot sem birtokolt volna, mert mindannyian meg voltak győződve, hogy «a priori» semmi sem nyilatkozik.1 Ezt az itt kifejtett tant adja elő a vatikáni zsinat is : «Azért, úgymond, hiszi és mindenkor hitte a katholikus egy- ház, hogy az ismeretnek nemcsak kútfőre, hanem tárgyra nézve is két különböző osztálya van : kútfőre nézve ugyan, mert az egyik ismeret természetes észen, a másik pedig isteni hiten alapszik; tárgyra nézve pedig, mert azokon kívül, miket a természetes ész felfoghat, Istenben elrejtett olyatén titkokat is kell hinnünk, melyek egyedül isteni kinyilatkoztatás útján jöhetnek tudomásunkra».1 2 Van az emberi léleknek egy birodalma, mely örökké tér- méketlen, elégedetlen s békétlen marad, ha ott a végtelen szellem nem jelentkezik neki, csak úgy érzi jól magát az emberi szellem, ha a végtelent megérti, abba mint egy part- nélküli tengerbe elmerülhet, ha az igazság mint egy kikutat- hatatlan mélység áll előtte az ö elérhetetlen fenségében, amit ki nem meríthet, gondolatával át nem gondolhat, föl nem fog- hat; csak akkor érzi, hogy Isten közel áll hozzá, mint ki- kutathatatlan, végtelen, kétségbevonhatatlan igazság. Ez a titok; oly Isten, kit az ember eszével kigondolhat s rövid mértékével megmérhet, az nem a nagy örök Isten, kit a szív imádni akar. A vallási titkok, ha nem is egyedüli, de szükséges kellékei az igaz vallásnak. Belátja, érti igazságot nyomozó elmém, hogy tehetetlen Isten volna az, aki mélyebb igazságot nem tudna kijelenteni, mint amit véges eszem kitalálhat s aki többet nem közölhetne, mint amit magam is fölfoghatok, oly Isten, minőt az ember is kigondolhat s korlátolt értelme mér- tékéül kiszabott, nem a végtelen lény, hanem saját emberi müve az. Ha Istent az ö természetének titkai tényleg nem 1 V. ö. Reinerding Theol. Fund. 79—84. 2 Cap. IV. de fide et ratione.
