Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Dr. Bita Dezső: Az észnek alárendeltségi viszonya a hithez
11 tüntetnék föl mint olyant, kinek nagyságát teremtett gondolat át nem ölelheti s véges elme meg nem foghatja, az embernek nem volna iránta igazi hódolata, imádása. Azt lehet mondani, hogy a titok természetes korlátja az észnek, mert Isten, kinél egyedül van az absolut, az adaequat tudás, emberi elmére nézve elérhetetlen, tudása örökké eszményi marad, soha sem lesz valósággá e földön. A hit sem adja meg ezt az ember- nek. hanem oda utalja az örökkévalóságba, hol a hit látássá lesz s kiderülnek a titkok. A józan ész is belátja, hogy fonák- ság lenne Istentől csakis olyasmit jelenteni ki. amit mindenki tudhat, s ezt kívánják azok. kik a vallásban csupán az ész által felfogható igazságokat tűrnek meg. Amely vallás csak titok nélküli tanokat hirdet, lemondott arról, hogy vezesse az emberiség vallási lelkületét. Arra való ugyanis a vallás, hogy áthidalja azt az űrt, mely Isten s a természet közt tátong ; ez a tér két rendű alappal bir, természeti- és természetfölötti- vei; azért a vallásnak is ama túlvilági eredettel és természet- tel kell bírnia, különben czélnélküli lenne; pusztán emberi alkotás a vallás terén az emberi méltóság lealázása: de ha isteni a vallás, akkor tanaiban is nyilatkozzék e jellege, nyi- latkozik pedig, ha titkokat is hirdet. A nyugtalan emberi ész a legvilágosabb igazságokról is gyakran kétkedve bírói széke elé idéz mindent, amit csak fel- foghat, beereszkedik az eszmék mélyébe, ítél, bírál, elemez, két- kedik, elfogad vagy elvet, amint eszmésítésének rostáján át meg át szűrte tárgyát, így lassanként csökken azon tisztelet hatalma, melvlyel az igazság iránt előbb voltunk, ha az le- leplezve a maga felfoghatóságában áll előttünk. A csupán fel- fogható eszmékből álló hittárgyak a tudósoknál nem gerjesz- tenének magok iránt kellő tiszteletet, a tudatlanokra nézve pedig, kik még a felfogható világos igazságokra nézve is ne- hézkes fejüek. ismét csak titkok maradnának. Megfoghatatlan oldala minden nagy eszmének van, az pedig, ami végtelen, oly távol áll ellőttünk, hogy elménk látókörét meghaladja : ha nyilatkozik is ránk nézve, mégis megmarad végtelensége. Egy titoknélküli vallás alantabb áll az emberi léleknél, mely- nek megfejthetetlen különféleségei s nagyszerűségei vannak,
