Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Dr. Bita Dezső: Az észnek alárendeltségi viszonya a hithez
9 tanítását saját ítélöszéke elé vonva úgy vizsgálni, hogy vég- leg ítéljen róla. s e vizsgálat kimenetelétől függészsze föl bele- egyezését a hitbe. E vizsgálat ugyanis lehet positiv, —- igen- leges — vagy negativ, — nemleges; amannak czélja az, hogy az ész lássa, vájjon a tanítás az ö elveivel egyezik-e úgy, hogy csupán saját elveire támaszkodva, bizonyos legyen, hogy az a tan igaz; a negativ vizsgálat czélja oda irányul, hogy az az ész lássa, vájjon a kinyilatkoztatott tanítás nem ellen- kezik־e az ö elveivel. Az első képtelenség, hiszen a kinyilat- koztatott igazságot Isten tekintélye miatt kell hinni, ebben kü- Iönbözik a hit a tudástól, ez a hit nem fér össze a positiv vizsgálattal. Valahányszor ugyanis az ész beleegyezése ilyetén vizsgálat alá vettetik, a beleegyezést nem Isten tekintélye, hanem a tudományos érvelés mint indítóok eszközli, ami ellenkezik a hittel. Egyébként is valamint képtelenség s istentelenség a kinyilatkoztató Istentől megtagadni a beleegyezést: úgy szin- tén helytelen volna azt, amit ö kinyilatkoztatott, kétségbe- vonni. Épen így nem védhető a tanítás negativ vizsgálatának szükségessége is a végett, hogy azt bihessük. Mert valamint az, a mi az észszel ellenkezik nem lehet Isten által kinyilat- koztatva: úgy az, amiről bizonyos, hogy ki van nvilatkoz- tatva, nem ellenkezhetik az észszel: azért mihelyt bizonyos a kinyilatkoztatás ténye, nem követelhető az az előzetes vizs- gálát, mielőtt a hit kötelesség lenne reánk nézve. Maga az ész ellentmondana magának, ha saját elveiből kiindulva meggvö- zödnék a kinyilatkoztatott hitnek isteni voltáról, s még sem akarná magát annak alárendelni csak azért, mivel nem lát- hatja át teljesen annak minden igazságait, sem pedig azokat csupán saját elveiből föl nem ismerheti s be nem bizonyít- hatja; s ez annál nagyobb képtelenségnek tűnik föl, ha meg- gondoljuk, hogy az ész saját elveiből csupán közvetetlenül önmagában nem tudhatja azt. vájjon valamely tan Istentől van-e kinyilatkoztatva. Az, amit az ész saját elveiből meg- tudhat, nem egyéb, mint a kinyilatkoztatott tanításnak egye- zése az észszel: de annak kinyilatkoztatását, ami nem más mint tény és Isten szabadakaratától függ, legkevésbbé sem tudja önmagától. Különben is, ha csak az lehetne igaz, amit
