Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Dr. Engelsz János: Az új-szövetség görög nyelve
löl csak aztán fordították volna görögre.1 Az apostolok ugyan nagyobbrészt csak hallásból tanulták meg a görög nyelvet, de naponta beszéltek görögül, kétségkívül tehát oly gyakorlottságra tettek szert a görög nyelvben, hogy gondolataikat görögül ki- fejezni nem eshetett nehezükre. Különben nem szabad elfelejte- nünK. hogy az apostolok kész zsidó-görög nyelvezettel rendel- keztek. és hogy nem kellett nekik minden , egyes kifejezésnél az eredeti héber szövegre visszamenniök: a Hetvenesek, t. i. rendelkezésükre állottak.1 2 3 * * * * Meg kell továbbá jegyeznünk, hogy az új-szövetség hebrais- musai nem egyformák. Vannak úgynevezett tökéletes és nem tökéletes hebraismusok. Tökéletes hebraismus az a sajátságos héber beszédmód, me- Igét görög vagy más nyelvre fordítani nem lehet a nélkül, hogy az hebraismus ne maradjon.8 Nem tökéletes hebraismusok pedig azon szók, kifejezések, fordulatok, melyek a görög prózában ugyan elő szoktak fór- dúlni, de melyeket az apostolok a zsidó (aramaikus) nyelvből vettek át csak azért, mivel azok az aramaikus nyelvben szokot- tabbak voltak, mint a görögben. Figyelemreméltó az is, hogy az úgynevezett hebraismusok minden új-szövetségi szent-írónál nem ugyanazon számban egy- formán fordulnak elő. Ritkábbak például szent Pálnál, szent Jánosnál és szent Lukácsnál; gyakoriabbak szent Máté, szent Márk és szent Péter irataiban.1 1 Bretschneider és Eichhorn állítottak ilyesmit. De Winer i. h. 41. I. méltán elutasítja e feltevést: «Das ist der Stendpunkt des Anfän- gers . . . Die Paralelle der N. T. Autoren mit unsern Anfängern im lateinisch Schreiben, oder gar mit den deutsch redenden (ungebildeten) luden ist gewiss wie unwürdig, so auch unrichtig.» 2 Winer i. h. 4t. 1. 3 Winer i. h. 36. 1. * Sz. Lukácsot illetőleg eltérők a nézetek. Már sz. Jeromos mondja: «Ut ejus scripta indicant, graeci sermonis non ignarus fuit.» (De vir. ill. 7. XVIII. 619.) Szent Jeromos nyomán haladnak a legjelesebb írók. Névleg Bankó (Histor. Rév. div. N. T. II. 289. 1.) mondja: «Sane scribendi genus d. Lucae est florens et elegans, id quod diuturnae cum Graecis consuetudini, et ingenio literis imbuto tribuendum.» Comely S. J. (III
