Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Dr. Engelsz János: Az új-szövetség görög nyelve
149 egyrészről ezen nyelv alkalmas eszköz a lángész legmagasabb röptű gondolatainak kifejezésére, másrészt nem kevésbbé batal- inas a bölcsész kezében. Azérl a míg az isleni kinyilatkoztatást inkább megőrizni kellett, az egész vallás-rendszer azon nép család kezébe volt letéve, melynek szellemi jelleme és nyelve csodálandó módon arra volt alkotva, hogy az ősi idők egyszerű hagyományait tartósan megőrizze. De a mint arról lett szó hogy a kinyilatkoztatás örök igéi az egész világnak, az emberi nem minden egyes tagjának volt szánva, s ennélfogva azt ki kellett fejteni, hogy minden törzs, vidék és kor szüségleteinek megfeleljen, más munkások mutatkoznak, kiknek mély gondolat-ereje s örökké éber kuta- tási ösztöne könnyebben felfödözze és napfényre hozza annak kimeríthetetlen szépségeit; kik az összhangot a hit tana és minden másnemű igazság között kutassák, s ekként a meg- gyözödésre új indokot, a dicsőítésre új tárgyat találjanak folyton.1 Vagyis a héber merevség híven megőrizni, a görög szel- lemi éberség, finom elmeél pedig az örök üdv tanait kifejteni, közkeletűvé tenni, alaposan indokolni, az emberi természettel való összhangot bebizonyítani volt hivatva.» Ezek után áttérhetünk annak kutatására: A) Mikép keletkeztek az új-szövetség görög nyelvében a hebraismusok ? Hogy az új-szövetség görög nyelve hebraizál, az egészen természetes: a szent-írók t. i. görögül beszélő zsidók voltak. Nálunk Magyarországban akárhányszor lehet, müveit társaság- ban is, ha többféle nemzetiség van képviselve, az egyes szóno- kok nemzetiségét a beszédmód után, meghatározni; a magyar 1 Wiseman, A tudomány összehangzásban a kinyilatkoztatással. Fordította a bpesti növendékpapság. Pest. 1868. 89 és 90 1.
