Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Dr. Bita Dezső: Az észnek alárendeltségi viszonya a hithez
8 felfogott tárgyilagos igazság; az az indítóok pedig, mely miatt az ész a kinyilatkoztatott igazságot elfogadja, a hiteles tanú- ság; amaz belső, a tárgy természetéből vett, emez külső, az isteni tekintélyből ered. Az elsőnél nemcsak azt tudjuk, hogy igaz az, a mi állíttatik, hanem a belső okot is felfogjuk, miért igaz? A második módnál csak azt tapasztaljuk, hogy űz ily állításban az alany és az állítmány közt egyezés van, a nélkül,- hogy közvetetlen belátással is bírnánk abba; bizonyosak va- gyünk, hogy így van, a nélkül, hogy tudnák, miért van így ?1 Tekintve pedig a tárgyakat, melyek körül az értelem bú- várkodhatik, s melyekre a kinyilatkoztatás, a hit kiterjed, szintén nagy a különbség; az ész hatósága alá tartozók szűk körre szorítkoznak, míg a hit körébe esők tágas tért foglal- nak el; az ész egészben vagy részben nem ritkán kétes, inga- dozó sejtelmekkel bir; a kinyilatkoztatott hit igazságai ellen- ben bizonyosak, kétségtelenek, rendíthetetlenek, Isten minden- tudósága s igazmondósága miatt; azok úgyszólván homályos árnyékai a tárgyilagos igazságnak, emezek napfényes nyílva- nulásai az örök igazságnak. Ennyire különböző dolgokat józan belátással azonosítani annyit tesz, mint fölcserélni a végtelen értelemből kifolyó magasztos, csalhatatlan igazságokat a véges észnek váltó- zékony gondolataival; ez utóbbit amannak nem rendelni alá annyi, mint a természetit a természetfölötti alól elvonni, a gyakorló embert az Istentől függetleníteni akarni. Annál ke- vésbbé emelhető az ész a hit fölé, mert ennek természete az, hogy benne értelmünket Isten szolgálatára viszszük, de ilyetén szolgálatról szó sem lehet, ha annak tárgyát akként rendeljük alá az észnek, hogy ennek vizsgálatában csupán saját elveiből kelljen magát elhatároznia a hitre ; mert ekkor a hitet nem a ki- nyilatkoztató Isten tekintélyére, hanem magára az észre mint indítóokra kellene végre is visszavinni. Képtelenség tehát az észelviiek azon állítása, hogy az észnek joga van, megengedve már kellő indítóoknál fogva a kinyilatkoztatás tényét, ennek 1 V. ö. Gerdii Introduzione alio studio della relieione, Tom. IX. p. 27.
